1993. évi XCIII. törvény

1993. évi XCIII. törvény

a munkavédelemről
a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel egységes szerkezetben

[A vastag betűs szedés az 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) szövege, a normál betűs szedés az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet (Vhr.) szövege.]

E törvény célja, hogy az Alkotmányban foglalt elvek alapján
szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők
egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények
humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a
foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. Ennek érdekében az
Országgyűlés — az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatait,
jogait és kötelességeit meghatározva — a következő törvényt alkotja:

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban:
Mvt.) kapott felhatalmazás alapján — az érintett munkáltatói és
munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel, illetőleg a 13. § (1)
bekezdésének tekintetében a pénzügyminiszterrel egyetértésben — a
következőket rendelem el:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Mvt. 1. § (1)
E törvény alkalmazásában munkavédelem: a szervezett munkavégzésre
vonatkozó munkabiztonsági és munkaegészségügyi követelmények, továbbá e
törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési,
intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A
munkaegészségügy a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy
szakterületeit foglalja magában.

(2) A Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.

Alapelvek

Mvt.2. § (1) Az állam — a munkavállalók és a munkáltatók
érdekképviseleti szerveivel egyeztetve — meghatározza az egészséget nem
veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeit,
irányítási és ellenőrzési intézményeit, valamint kialakítja az egészség,
a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a
munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását
időszakonként felülvizsgálja.

(2)
A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkavállalók
munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A
munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező
költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani.

(3) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
követelményei megvalósításának módját — a jogszabályok és a szabványok
keretein belül — a munkáltató határozza meg.

(4) A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa
értett nyelven ismerhesse meg az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait.

Mvt.3. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartását az állam az erre a célra
létrehozott felügyeleti szerveivel segíti és ellenőrzi.

Mvt. 4. § Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy
végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon túlmenően a
munkavégzés hatókörében tartózkodónak és a szolgáltatást igénybe vevőnek
is. A munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg zárják ki a
nem szervezett munkavégzés keretében történő rendeltetésszerű használat
esetén is a balesetet, az egészségkárosodást.

Mvt.5. § E törvény biztosítja a munkavédelemmel kapcsolatos
érdekegyeztetést, valamint a munkavállalók munkavédelmi érdekvédelmét,
meghatározva a munkavédelmi képviselők jogait és kötelezettségeit, nem
érintve a munkavállalói érdekképviseleteknek más jogszabályban — így
különösen a Munka Törvénykönyvében, a köztisztviselők jogállásáról,
illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényekben —
szabályozott, munkavédelemmel kapcsolatos jogait.

Mvt.6. § A munkáltatóknak és a munkavállalóknak, valamint az
állami szerveknek e törvényben és a munkavédelemre vonatkozó más
szabályokban meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek
teljesítése során együtt kell működniük.

Mvt.7. §
A munkavédelemmel kapcsolatos minden eljárás során az adatok
(személyes, különleges és közérdekű adatok, minősített adat, üzemi és
üzleti titkok) védelmét a vonatkozó jogszabályok szerint kell
biztosítani. Az adatok statisztikai célra felhasználhatók és
statisztikai felhasználás céljára – a 83/B. §-ban megállapított
kivétellel – személyazonosításra alkalmatlan módon átadhatók.

Mvt.8. §
Jogszabály egyes feladatokat munkabiztonsági szaktevékenységnek,
illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősíthet. A munkáltató a
munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített feladatokat csak külön
jogszabályban meghatározott munkavédelmi – a bányászat területén
bányászati –, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített
feladatokat pedig munkaegészségügyi [foglalkozás-orvostan
(üzemorvostan), munkahigiéne, közegészségtan-járványtan, megelőző
orvostan és népegészségtan] szakképesítéssel rendelkező személlyel
végeztetheti.

A törvény hatálya

Mvt.9. § (1) A törvény hatálya — a (2)—(3) bekezdésekben
megállapított kivételekkel — kiterjed minden szervezett munkavégzésre,
függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában
történik.

(2)
A törvény meghatározott rendelkezéseit (26/A., 28., 32., 40., 44. és
45. §-ok) alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodóra is
(járókelő, látogató, szolgáltatást igénybe vevő stb.).

(3)
Rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési,
katasztrófaelhárítási tevékenységek), illetve a Magyar Honvédségnél, a
rendvédelmi szerveknél, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a
katasztrófavédelem szerveinél munkavégzésre irányuló jogviszonyban,
szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre a feladatkörében
érintett miniszter által kiadott külön jogszabály e törvény
figyelembevételével kivételesen indokolt esetben eltérő követelményeket,
eljárási szabályokat állapíthat meg az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzésre vonatkozóan.

Mvt.10. § A 9. §-ban foglaltak a magyarországi — ideértve a
vámszabadterületen történő — munkavégzésre vonatkoznak, kivéve, ha
törvény, nemzetközi szerződés, ez utóbbi hiányában a nemzetközi magánjog
szabálya másként rendeli.

[Mvt.10. §]

A munkavédelemre vonatkozó szabályok

Mvt.11. §
A munkavédelem alapvető szabályait e törvény, a részletes szabályait e
törvény felhatalmazása alapján a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter által kiadott és más külön jogszabályok, az egyes veszélyes
tevékenységekre vonatkozóan a feladatkörében érintett miniszter
rendeletével hatályba léptetett szabályzatok (a továbbiakban:
Szabályzat) tartalmazzák.
Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a nemzeti szabványosításról
szóló jogszabály figyelembevételével a munkavédelmi tartalmú nemzeti
szabvány annyiban, hogy a magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző
megoldás alkalmazása esetén a munkáltató köteles – vitás esetben – annak
bizonyítására, hogy az általa alkalmazott megoldás munkavédelmi
szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt
követelménnyel, megoldással.

Mvt.12. § Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a munkáltatónak a 2. § (3) bekezdése szerinti rendelkezése is.

II. Fejezet

AZ ÁLLAM MUNKAVÉDELMI FELADATAI
ÉS A VÉGREHAJTÁSÉRT FELELŐS SZERVEK

Az állam feladatai

Mvt.13. § Az állam feladata a munkavédelem irányításával, az
ágazati és hatósági tevékenység ellátásával — szervei útján — a
munkavédelem megszervezése.

Mvt.14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat

a) a munkavédelem országos programjának kialakítása;

b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés alapvető követelményeinek, továbbá az ehhez kapcsolódó
jogoknak és kötelezettségeknek a meghatározása;

c) a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése,
különösen az e törvény céljait is szolgáló gazdasági szabályozással, az
érdekeltség megteremtésével, a nemzetgazdasági jelentőségű munkavédelmi
kutatások anyagi feltételeinek megteremtésével, tájékoztatással és
felvilágosítással;

d) a nevelés és az oktatás területén a biztonságos
életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető
és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag
meghatározása;

e) a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti
áttekintése, a megállapítások nyilvánosságra hozatala, a munkavédelmi
információs rendszer kialakítása és működtetése.

(2)
Az állam részt vesz a munkavédelemben érintett nemzetközi szervezetek
munkájában, együttműködik más államokkal a munkavédelmi feladatok
összehangolása végett, jelentést tesz a munkavállalók biztonságát és
egészségét érintő közösségi szabályok végrehajtásáról.

(3) Az állam az (1) és (2) bekezdésben foglalt feladatait a
munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szerveivel együttműködve
valósítja meg.

Mvt.15. § A munkavédelem ágazati tevékenységének keretében állami feladat

a) Szabályzat kiadása;

b) a munkavédelem országos programjával összhangban az
ágazati jellegű munkavédelmi kutatás, fejlesztés, továbbá a
tájékoztatás, közreműködés a továbbképzés szervezésében.

Mvt.16. §
Az állam hatósági tevékenység keretében, a közigazgatási hatósági
eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti eljárási rendben –
a VII. Fejezetben meghatározottak szerint –

a) elősegíti és ellenőrzi a munkavédelemre vonatkozó szabályok végrehajtását,

b)
ellátja az e törvény, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter
rendelete és külön jogszabály szerinti engedélyezést és nyilvántartást.

Az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek

Mvt.17. §
(1) A foglalkoztatáspolitikáért, illetve a bányászati ügyekért felelős
miniszter és a munkavédelmi hatóság saját jogkörükben látják el a
munkavédelem nemzetgazdasági szintű irányításával kapcsolatos
feladatokat.

(2) Külön jogszabály szerint a bányafelügyelet is ellát munkavédelmi hatósági feladatokat.

(3) A munkavédelem irányításában, hatósági tevékenységében
jogkörrel rendelkező állami szervek feladataik ellátása során
együttműködnek egymással, valamint a közigazgatási szervekkel, a
munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleti szerveivel.

(4) A munkavédelem ágazati feladatait a feladatkörében érintett miniszter látja el.

III. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ
ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEI

Általános követelmények

Mvt.18. § (1) Munkahely, létesítmény, technológia tervezése,
kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz,
anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása,
mozgatása, szállítása, felhasználása, forgalmazása, importálása,
üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározott, ezek
hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható
követelmények megtartásával történhet.

(2) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb
megváltást a munkavállalónak nem adhat.

(3)
Munkaeszközt üzembe helyezni, valamint használatba venni csak abban az
esetben szabad, ha az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés követelményeit kielégíti, és rendelkezik az adott
munkaeszközre, mint termékre, külön jogszabályban meghatározott gyártói
megfelelőségi nyilatkozattal, illetve a megfelelőséget tanúsító egyéb
dokumentummal (pl. tanúsítvány).

(4)
Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha
az rendelkezik EK-megfelelőségi nyilatkozattal, illetve
EK-típustanúsítvánnyal. Az egyéni védőeszközök megfelelőségének
tanúsítását a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében
foglaltak szerint kell elvégezni.

(5)
A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter meghatározza az egyéni
védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata, EK-típustanúsítványa
kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök minőségét biztosító
rendszer, továbbá a gyártás minőségirányítási rendszere ellenőrzésének
részletes szabályait.

(6)
Amennyiben külön jogszabály egyes munkaeszközök üzembe helyezését
hatósági engedélyhez köti, ez a hatósági engedély egyenértékű a (3)
bekezdés szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal.

A létesítés követelményei

Mvt.19. § (1) A létesítés során a munkavédelmi követelmények
érvényre juttatása a létesítésben közreműködők feladata, amelynek
teljesítésében együtt kell működniük.

(2) A létesítésben közreműködő (tervező, kivitelező) köteles
írásban nyilatkozni, hogy a 18. § (1) bekezdésében foglaltakat
megtartotta.

(3) A munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, telepítése, továbbá a
munka megszervezése során az ergonómiai szempontokat is figyelembe kell
venni.

(4) Olyan munkahelyek létesítésénél, ahol mozgáskorlátozott vagy
egyéb testi fogyatékos munkavállalókat foglalkoztatnak, a fizikai
környezetnek illeszkednie kell az emberi test megváltozott
tulajdonságaihoz.

Mvt.20. §

Munkavédelmi üzembe helyezés

Mvt.21. §
(1) Az üzemeltető munkáltató a veszélyes létesítmény, munkahely,
munkaeszköz, technológia üzemeltetését írásban elrendeli (a
továbbiakban: munka-védelmi üzembe helyezés).

(2)
A 21. § alkalmazásában veszélyes munkaeszköznek minősül a 87. § 11.
pontja alapján, illetve a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter
rendeletében meghatározott, valamint a hatósági felügyelet alá tartozó
munkaeszköz.

(3)
A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú
előzetes vizsgálat. E vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a
létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges
tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek, illetőleg
teljesíti a 18. § (1) bekezdése szerinti követelményeket. A vizsgálat
elvégzése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek
minősül.

(4) Az előzetes vizsgálat során különösen vizsgálni kell, hogy
rendelkezésre állnak-e a létesítést végzők (tervező, kivitelező)
nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító
mérési eredmények, a munkaeszközre vonatkozó megfelelőségi
nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az
üzemeltetéshez szükséges utasítások.

(5)
A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében
meghatározott egyes veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének
feltétele továbbá az adott munkaeszköz megfelelőségvizsgálatán alapuló, a
vizsgálat eredményét is tartalmazó, akkreditált szervezet által kiadott
vizsgálati jegyzőkönyv.

(6) A megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó feltételt kivéve a
(3)–(4) bekezdésekben előírt rendelkezéseket kell alkalmazni a veszélyes
munkaeszköz és technológia újraindítása, áttelepítése esetén is.

(7)
Amennyiben a (3) bekezdés szerinti munkavédelmi szempontú előzetes
vizsgálat keretében a veszélyes munkaeszközt, technológiát próba- vagy
kísérleti jelleggel üzemeltetik, úgy az üzembe helyezési eljárás során
figyelemmel kell lenni a próba- vagy kísérleti üzemeltetés kockázataira
is. Az ilyen jellegű üzemeltetés a 180 napot nem haladhatja meg.

Vhr. 1. § Az Mvt. 21. §-ának (2) bekezdése alá tartozó veszélyes munkaeszközök jegyzékét az 1/a. számú melléklet tartalmazza.

Vhr. 2. § Az Mvt. 21. §-ának (5) bekezdése alá tartozó egyes veszélyes munkaeszközök jegyzékét az 1/b. számú melléklet tartalmazza.

Mvt.22. §

A munkavégzés tárgyi feltételei

Mvt.23. § (1)
A biztonságos műszaki állapot megőrzése érdekében időszakos biztonsági
felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes technológiát és a 21. § (2)
bekezdésében meghatározott veszélyes munkaeszközt, továbbá azt a
munkaeszközt, amelynek időszakos biztonsági felülvizsgálatát jogszabály,
szabvány, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos üzemeltetésre,
használatra vonatkozó dokumentáció előírja. Az időszakos biztonsági
felülvizsgálatot – kivéve a veszélyes technológia esetét – szakirányú
képzettséggel és munkavédelmi szakképzettséggel rendelkező személy
(munkabiztonsági szaktevékenység) vagy külön jogszabályban erre
feljogosított személy, illetve erre akkreditált intézmény végezheti. A
veszélyes technológia vizsgálatát szakirányú munkabiztonsági szakértői
engedéllyel rendelkező személy végezheti.

(2) A munkahelyet, az egyéni védőeszközt, a munkaeszközt, a technológiát az üzemeltető munkáltatónak soron kívül ellenőriznie kell,

a) ha az a rendeltetésszerű alkalmazás során
közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát,
vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be, illetőleg

b) rendkívüli körülmények (különösen átalakítás,
baleset, természeti jelenségek vagy műszaki okból 30 napot meghaladó
használaton kívüli időszak) bekövetkezése esetén.

Az ellenőrzés elvégzéséig a munkahely, az egyéni védőeszköz, a
munkaeszköz, a technológia üzemeltetését, illetve használatát meg kell
tiltani. Az ellenőrzés elvégzése – a veszélyeztetés jellegétől függően –
munkabiztonsági, illetve munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.

(3)
A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter – az egészségügyért
felelős miniszterrel egyetértésben – meghatározza a munkaeszközökre,
továbbá a munkahelyekre vonatkozó munkavédelmi követelmények minimális
szintjét, ideértve az ideiglenes vagy változó helyszínű építkezésekre
vonatkozó munkavédelmi szabályokat is.

Vhr. 3. §
(1) Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot az üzemeltetőnek
ötévenként kell elvégeznie, ha jogszabály, szabvány vagy az üzemeltetési
dokumentáció ennél gyakoribb felülvizsgálati időszakot nem ír elő.

(2) A felülvizsgálat eredményét a felülvizsgálatot végző személynek
vagy szervezetnek vizsgálati jegyzőkönyvbe kell foglalnia és – ha a
felülvizsgálatot nem az üzemeltető munkáltató végezte – annak egy
példányát az üzemeltető munkáltató rendelkezésére kell bocsátania. Az
üzemeltető munkáltató a felülvizsgálatot követő vizsgálatig köteles a
vizsgálati jegyzőkönyvet megőrizni.

(3) Az Mvt. 23. §-ának (1) bekezdése szerinti munkaeszközt (gépet) a
telephelyen kívül csak akkor szabad üzemeltetni, ha az azon elhelyezett
jelzésről nyilvánvalóan megállapítható, hogy a felülvizsgálatot az (1)
bekezdésben meghatározott időszaknak megfelelően elvégezték.

Mvt.24. § Minden munkavállaló részére biztosítani kell

a) megfelelő mennyiségű, az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű ivóvizet;

b) a munkahely és a munka jellegének megfelelően az
öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és
melegedési lehetőséget.

Mvt.25. § A munkahely és a munka jellegének megfelelően
gondoskodni kell a rendről, tisztaságról, a keletkező szennyező anyagok,
szennyvíz, hulladék kezeléséről oly módon, hogy veszélyt vagy egészségi
ártalmat ne okozzanak és a környezetet ne károsítsák.

Mvt.26. § A munkahelyen a dolgozók létszámának és a veszély jellegének megfelelő jelző- és riasztóberendezést kell biztosítani.

Mvt.26/A. §
Az olyan munkahelyen, ahol a veszély jellege indokolja, a munkavállalók
és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védelme érdekében biztonsági
és egészségvédelmi jelzéseket kell alkalmazni. Ennek részletes
szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter állapítja meg.

Mvt.27. § A munkahelyen gondoskodni kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges mozgástérről.

Mvt.28. §(1) Az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély
van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat
leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más
alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni.

(2) A munkahelyen alkalmazott munkaállás (állvány, pódium,
kezelőjárda) kialakítása, elhelyezése, rögzítése feleljen meg a
munkavégzés jellegének, a várható igénybevételnek, tegye lehetővé a
biztonságos munkavégzést, a szükséges anyagok és eszközök tárolását, a
biztonságos közlekedést, fel- és lejutást.

Mvt.29. § A tárolóhelyeket a tárolt anyagok fizikai, kémiai és
biológiai tulajdonságainak, egymásra hatásának, továbbá a környezetből
eredő hatásoknak, illetőleg az anyag emberi egészségre, környezetre
gyakorolt hatásának, a rakodás, szállítás és tárolás módjának
figyelembevételével kell kialakítani.

Mvt.30. § Az energia-, cső- és közműhálózatnak biztonságosan
üzemeltethetőnek, kezelhetőnek, karbantarthatónak és azonosíthatónak
kell lennie, a villamos szerelvényeknek meg kell felelniük a biztonsági
(érintésvédelmi, robbanásbiztonsági stb.) követelményeknek.

Mvt.31. § A munkahely természetes és mesterséges megvilágítása
elégítse ki a munkavégzés jellegének megfelelő világításra vonatkozó
követelményeket.

Mvt.32. § A munkahelyen a zajhatások és a rezgések, a por és vegyi
anyagok, valamint a sugárzások, az alacsonyabb vagy magasabb légköri
nyomás nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében
tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát.

Mvt.33. § (1) A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a
tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő
mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell
biztosítani.

(2) Ha az (1) bekezdésben előírt levegő vagy klíma biztosítása
műszakilag megoldhatatlan, a munkavállalók egészségének megóvása
érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt
alkalmazni, illetőleg védőitalt juttatni.

Mvt.34. § A szabadtéri munkahelyen — a munkavégzés jellegének és a
munkakörülményeknek megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel,
egyéni védelemmel, melegedési lehetőséggel, védőitallal — gondoskodni
kell a munkavállalók időjárás elleni védelméről.

Mvt.35. § (1) Munkahely céljára csak olyan építmény alkalmazható,
amely megfelelő szerkezetű és szilárdságú. Ilyen építményben az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek
és jellegének, az abból fakadó tisztítási feltételeknek megfelelő
határoló felületeket, belmagasságot, légtérfogatot, mozgásteret,
közlekedési útvonalakat kell kialakítani.

(2) Az ablakoknak, tetővilágításoknak és szellőzőberendezéseknek
biztonságos módon nyithatónak, zárhatónak, beállíthatónak és
rögzíthetőnek kell lenniük, nyitott állapotban nem lehetnek olyan
helyzetben, ami veszélyt jelent a munkavállalókra nézve.

(3) Az átlátszó felületű ajtók, kapuk, falak kitörés elleni
védelméről, a veszély felismerésére alkalmas megkülönböztető jelzéséről
gondoskodni kell.

(4) A lengőajtókat és lengőkapukat átlátszó anyagból kell készíteni, vagy szemmagasságban átlátszó betéttel ellátni.

Mvt.36. § (1) A munkahely padlózata és közlekedési útjai
feleljenek meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási
követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük
csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen. A
közlekedési utak szélessége és a szabad magasság tegye lehetővé a
gyalogosok és járművek biztonságos közlekedését, a közlekedési utak és
pályák melletti biztonságos munkavégzést.

(2) Az olyan munka- és tárolóhelyiségekben, ahol gyalogos- és
járműforgalom van, illetőleg rendszeresen anyagot szállítanak, a
közlekedési, illetőleg az anyagmozgatási útvonalakat meg kell jelölni,
vagy el kell választani egymástól.

(3)
Az elsődlegesen gépjárműforgalom számára szolgáló kapu közvetlen
közelében a gyalogosok számára külön ajtót kell biztosítani, ha a
gyalogosok számára nem biztonságos az áthaladás.

Mvt.37. §
A kijáratokat és vészkijáratokat, a kijelölt menekülési utakat szabadon
kell tartani. Számuk, méretük, elhelyezésük és megvilágításuk tegye
lehetővé a munkahely, a veszélyes terület gyors és biztonságos
elhagyását. Vészkijárathoz toló- vagy forgóajtók használata tilos.
Vészkijáratot lezárni csak úgy szabad, hogy vészhelyzetben bárki által
nyitható legyen.

Mvt.38. § (1)
Azokon a munkahelyeken, ahol az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés dohányzási tilalom elrendelését teszi
szükségessé, külön dohányzóhelyet kell kijelölni, kivéve, ha a
munkáltató a munkahelyet külön törvény szerint nemdohányzó munkahellyé
nyilvánította.

(2)
A nemdohányzók védelme érdekében – az (1) bekezdésben foglaltakat nem
érintve – gondoskodni kell dohányzóhelyek, dohányzóhelyiségek
kijelöléséről, illetőleg a zárt légterű dohányzóhelyeken a folyamatos
légcserét biztosító megfelelő műszaki megoldásról. Zárt légterű, a
munkáltató által több munkavállaló egyidejű munkavégzésének helyéül
kijelölt, ennek hiányában rendeltetésénél fogva több munkavállaló
egyidejű munkavégzésének lehetőségét biztosító munkahelyeken – a
dohányzás számára kijelölt hely kivételével – nem szabad dohányozni.

(3)
A 16. életévét be nem töltött munkavállaló a munkavégzésre irányuló
jogviszonyából származó kötelezettség teljesítése, illetve a
munkavégzéssel összefüggő bármely tevékenység során a munkahelyén még a
dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat. Ez a rendelkezés nem érinti
a közoktatási intézmény tanulója esetében külön törvény szerint előírt
dohányzási korlátozást.

Mvt.39. § (1) A gép állandó tartozéka a biztonságos használatához
szükséges magyar nyelvű üzemeltetési dokumentáció, amelyet a gyártó,
import esetén az importáló, annak hiányában az üzemeltető köteles
biztosítani.

(2) Amennyiben az adott munkahelyen magyarul nem tudó munkavállaló
dolgozik, a munkáltató a munkavállaló által értett nyelven is köteles
biztosítani az üzemeltetési dokumentációt, a veszélyt jelző, tiltó és
tájékoztató feliratokat.

A munkafolyamatra, a technológiára,
az anyagra vonatkozó követelmények

Mvt.40. § (1) A munkafolyamatot, a technológiát, a munkaeszközt,
az anyagot úgy kell megválasztani, hogy az sem a munkavállalók, sem a
munkavégzés hatókörében tartózkodók egészségét és biztonságát ne
veszélyeztesse.

(2)
Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló
munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell
összehangolni, hogy az az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében
tartózkodókra veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében
különösen az egészséget és biztonságot veszélyeztető kockázatokról és a
megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi
képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat
tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a felek által
szerződésben megjelölt munkáltató, ilyen kikötés hiányában a
fővállalkozó, illetve bármely más olyan személy vagy szervezet, aki,
illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a
fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a
területén a munkavégzés folyik.

Mvt.41. § (1) Anyagot, terméket mozgatni csak az anyag, termék
tulajdonságainak megfelelő, arra alkalmas eszközzel, a kijelölt helyen
és módon, a súly- és mérethatárok megtartásával szabad.

(2) Szabályzat (11. §) eltérő rendelkezése hiányában

— a munkahelyen belüli közlekedés rendjét a közúti közlekedés szabályainak megfelelő alkalmazásával kell kialakítani, továbbá

— a munkahelyen belüli vasút üzemeltetésére a vasúti közlekedésre vonatkozó előírások az irányadók.

Az olyan járművekre, amelyek a közforgalomban nem vesznek részt, a
járművek üzemben tartásának műszaki feltételeiről rendelkező
előírásokat megfelelően kell alkalmazni.

Mvt.42. § A veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében

a) a
veszélyforrásokat és az ellenük való védekezés módját, az egészséget
nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit az érintett
munkavállalókkal – mind a munkahely egésze, mind az egyes
munkafolyamatok tekintetében – meg kell ismertetni, ideértve a 40. § (2)
bekezdésében foglaltakat is;

b)
a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell
határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki
kell oktatni és használatukat meg kell követelni;

c) a
munkahely jellemzőitől, a munkaeszközöktől, az anyagok fizikai és
kémiai tulajdonságaitól, a munkavállalók számától függően a
munkahelyeket megfelelő eszközökkel kell felszerelni a tüzek
leküzdésére, és szükség esetén tűzjelzőkkel és riasztó rendszerekkel is
el kell látni ezeket; a veszélyforrások ellen biztonsági berendezéseket
és eszközöket, jelző-, tűzoltó, mentőkészülékeket, vészkapcsolókat,
biztonsági megvilágítást (a továbbiakban: biztonsági berendezéseket)
működőképes, a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell
tartani;

d) gondoskodni
kell arról, hogy a munkavállalók egészségét vagy biztonságát fenyegető
súlyos és közvetlen veszély esetén az érintett munkavállalók erről
azonnal tájékoztatást kapjanak, a munkát beszüntessék és a munkahelyeket
azonnal elhagyják, biztonságos helyre távozzanak;

e) a Szabályzatban (11. §) meghatározott vagy a
veszélyeztetés által megkívánt időszakonként a mentést és a menekülést
gyakorolni kell;

f)
gondoskodni kell a megengedett értékekkel szabályozott, munkahelyi
kóroki tényezőkkel kapcsolatos munkahigiénés vizsgálatok elvégzéséről.

Mvt.43. § Egyes munkafolyamatok végzését jogszabály engedélyhez kötheti.

Mvt.44. § (1)
Azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás
hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – amennyiben külön jogszabály
eltérően nem rendelkezik – zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem
oldható meg, akkor biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök és
szervezési intézkedések – szükség szerinti együttes – alkalmazásával
kell megvalósítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a munkavégzés hatókörében tartózkodókra is.

(3)
Munkát csak olyan munkakörülmények között és időtartamban lehet
végezni, hogy az a munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa.
Az egészségkárosodás kockázatát növelő időtartamban történő munkavégzés
(rendkívüli munkavégzés, túlmunka stb.) esetén a külön jogszabály
előírásai szerint kell eljárni.

Mvt.45. § (1) Rendellenes körülmények kialakulása esetére — amikor a szabályos
üzemvitelre vonatkozó biztonsági előírások nem tarthatók be — a
munkahely jellegére, helyzetére, kiterjedésére, valamint a
veszélyforrások hatására, továbbá a munkavégzés hatókörében
tartózkodókra is tekintettel mentési tervet kell készíteni, és a
mentéshez szükséges személyeket ki kell jelölni. Jogszabály ezzel
kapcsolatban kötelező előírásokat állapíthat meg.

(2) A mentési terv munkahelyre vonatkozó részét minden érintett munkavállalóval ismertetni kell.

Mvt.46. § A munkahelyen — jellegének, elhelyezkedésének, a
veszélyforrásoknak, a munkavállalók létszámának, a munka szervezésének
megfelelően — biztosítani kell a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi,
személyi és szervezési feltételeit.

Mvt.47. § A munkavégzésre, a munkafolyamatokra, a munkahelyre, a
technológiára, a munkaeszközre, az egyéni védőeszközre és a védőitalra
vonatkozó részletes előírásokat külön jogszabály, Szabályzat (11. §) és
szabvány tartalmazza.

Mvt.48. § A veszélyforrások elleni védekezés módját e törvény és a
47. §-ban meghatározott rendelkezések figyelembevételével a munkáltató
köteles megállapítani.

Az egészséget nem veszélyeztető
és biztonságos munkavégzés személyi feltételei

Mvt.49. § (1) A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha

— annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik,

— foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja,

— foglalkoztatása az utódaira veszélyt nem jelent,

— mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára —
külön jogszabályokban meghatározottak szerint — alkalmasnak bizonyult.

Az egészségügyi megfelelőségről előzetes és — külön jogszabályban
meghatározott munkakörökben — időszakos orvosi vizsgálat alapján kell
dönteni.

(2)
A tevékenység szerinti miniszter meghatározott munkakörök
(foglalkozások) tekintetében előírhatja, hogy az (1) bekezdésben
foglaltakon túl pályaalkalmassági vizsgálat is szükséges, továbbá a
vizsgálat rendjét az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben
határozza meg.

Mvt.50. § A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek
ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem
veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel,
készséggel és jártassággal.

Mvt.50/A. §
A sérülékeny csoportba tartozó munkavállalókat a külön jogszabályban
foglaltak szerint óvni kell az őket különösen érintő egészségkárosító
kockázatoktól.

Mvt.51. § (1) A munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
elvégzéséhez megfelelő szakképzettségű és számú munkavállalót kell
biztosítani.

(2)
Ahol veszély fenyeget, egyedül munkát végezni nem szabad, és ilyen
helyre csak erre is kiterjedő oktatásban (55. §) részesült munkavállalók
léphetnek be.

(3)
Ha a munka a munkavállaló testi épségére, egészségére veszéllyel
járhat, a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter – az
egészségügyért felelős miniszterrel és a tevékenység szerinti
miniszterrel egyetértésben — előírhatja, hogy azt csak meghatározott
szakképzettséggel (képzettséggel), illetőleg gyakorlattal rendelkező
személy végezheti.

(4) Ha valamely munkát egyidejűleg két vagy több munkavállaló
végez, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik munkavállalót meg
kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell
hozni.

Mvt.52. § (1) Az iskolarendszerű oktatás, a nevelés keretében a
tanulókat és a hallgatókat meg kell ismertetni a biztonságos életvitel,
az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető
szabályaival.

(2)
A szakmai képzés keretében kell gondoskodni arról, hogy a résztvevők
elsajátítsák a képzettségük alapján betölthető munkakör egészségi és
biztonsági követelményeit. A szükséges ismeretanyagot feladatkörében
érintett miniszter a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben határozza meg.

Mvt.53. § A munkavédelmi szakképesítés feltételeit külön jogszabály határozza meg.

IV. Fejezet

A MUNKÁLTATÓK ÉS A MUNKAVÁLLALÓK KÖTELESSÉGEI ÉS JOGAI
AZ EGÉSZSÉGET NEM VESZÉLYEZTETŐ
ÉS BIZTONSÁGOS MUNKAVÉGZÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN

Mvt.54. §
(1) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni a következő általános
követelményeket:

a) a veszélyek elkerülése;

b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése;

c) a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése;

d)
az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a
munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az
egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve
káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel
járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére;

e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása;

f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel;

g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása,
amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a
munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti
tényezők hatására;

h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest;

i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása.

(2)
A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg
értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető
kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre,
veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő
terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján
olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a
munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási
szintjén végzett tevékenységbe. A kockázatértékelés elvégzése
munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A
kockázatértékelést a kémiai biztonság területén a külön jogszabályban
foglaltak szerint kell elvégezni.

(3)
A munkáltató a (2) bekezdésben meghatározott kockázatértékelést és
megelőző intézkedéseket első alkalommal – eltérő jogszabályi rendelkezés
hiányában – a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében
meghatározott I. veszélyességi osztályba sorolt munkáltatónál legkésőbb a
munkáltató tevékenységének megkezdésétől számított hat hónapon belül,
egyébként egy éven belül, azt követően indokolt esetben köteles
elvégezni, és azt évenként felülvizsgálni. Indokolt esetnek kell
tekinteni különösen a kockázatok (munkakörülmények, az alkalmazott
technológia, veszélyes anyag, készítmény, munkaeszköz, munkavégzés)
lényeges megváltozását, illetőleg új technológia, veszélyes anyag,
munkaeszköz, munkaszervezés bevezetését, alkalmazását. Soron kívül kell
elvégezni, illetve felülvizsgálni a kockázatértékelést, ha a kockázatok
lényeges megváltozásával munkabaleset, fokozott expozíció, illetve
foglalkozási megbetegedés hozható összefüggésbe, vagy a
kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem
terjedt ki.

(4) A munkavédelmi hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítania a tevékenység megkezdésének tényét, időpontját.

(5) A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:

a) a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végző azonosító adatai;

b) a veszélyek azonosítása;

c) a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;

d) a kockázatot súlyosbító tényezők;

e) a kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, a
fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a
körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak,
illetve biztosított-e a kockázatok megfelelően alacsony szinten tartása;

f) a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;

g) a tervezett felülvizsgálat időpontja;

h) az előző kockázatértékelés időpontja.

A kockázatértékelés dokumentumát a munkáltató köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint, de legalább 5 évig megőrizni.

(6) Az (1) bekezdés g)
pontjában meghatározott megelőzési stratégia munkabiztonsági és
munkaegészségügyi tartalmának kialakítása munkabiztonsági, illetve
munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül.

(7)
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a
munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, a
munkaegészségügyi szaktevékenység, illetőleg az 57–58. §-okban előírtak
ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani,
valamint

a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni;

b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények
megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve
megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;

c) a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal
összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelő munkaeszközöket
biztosítani a munkavállalók részére;

d)
új technológiák bevezetése előtt kellő időben, legkorábban a tervezési
szakaszban megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi
képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható
következményeit;

e) a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos
bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket
megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a
munkavégzést leállítani;

f) a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az V. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően eljárni;

g) biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű
használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiéniés állapotát, a
szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását;

h)
teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a
munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a
változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények
folyamatos javítására.

Mvt.54/A. §
(1) A munkáltató megfelelő intézkedésekkel biztosítja, hogy szükség
esetén az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és a
tűzvédelmi feladatok ellátása érdekében haladéktalanul fel lehessen
venni a kapcsolatot a külső szolgálatokkal, szervekkel.

(2) A munkáltató a külön jogszabályok figyelembevételével köteles
megtenni minden indokolt intézkedést veszély esetére a munkahely
kiürítésének, továbbá a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok
végrehajtásához szükséges, arra alkalmas munkavállalók kijelölése,
létszámuk meghatározása, felkészítésük és megfelelő egyéni védőeszközzel
való ellátásuk érdekében.

Mvt.55. § (1) A munkáltatónak oktatás keretében gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló

a) munkába álláskor,

b) munkahely vagy munkakör megváltozásakor, valamint az
egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek
változásakor,

c) munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor,

d) új technológia bevezetésekor

elsajátítsa és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt
rendelkezzen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
elméleti és gyakorlati ismereteivel, megismerje a szükséges szabályokat,
utasításokat és információkat. Az oktatást rendes munkaidőben kell
megtartani, és szükség esetén időszakonként – a megváltozott vagy új
kockázatokat, megelőzési intézkedéseket is figyelembe véve – meg kell
ismételni. Az oktatás elvégzését a tematika megjelölésével és a
résztvevők aláírásával ellátva írásban kell rögzíteni.

(2) Az (1) bekezdésben előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaló önállóan nem foglalkoztatható.

Mvt.56. §
Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban
határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági és munkaegészségügyi
szaktevékenységnek minősül.

Mvt.57. § (1)
A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott
veszélyességi osztályhoz, munkavállalói létszámhoz igazodóan elegendő,
de legalább a rendeletben megjelölt időtartamra és szakképesítési
feltételekkel köteles munkavállalót kijelölni vagy foglalkoztatni, e
személy részére valamennyi munkavédelemmel összefüggő információt
megadni, és a szükséges tárgyi, szervezési feltételeket biztosítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás – ideértve a 8. §-ban
előírtak végrehajtását is – az előírt alkalmassági feltételekkel
rendelkező munkavállaló hiányában polgári jogi szerződés alapján külső
szolgáltatás útján is megvalósítható. E foglalkoztatás – függetlenül a
formájától – nem mentesíti a munkáltatót az egészséget nem veszélyeztető
és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért e
törvényben meghatározott felelőssége alól.

(3) Az előző bekezdésekben meghatározott személy feladata különösen

a) a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat elvégzése [21. § (3) bekezdés];

b) az időszakos biztonsági felülvizsgálat elvégzése [23. § (1) bekezdés];

c) közreműködés a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia soron kívüli ellenőrzésében [23. § (2) bekezdés];

d) közreműködés mentési terv készítésében [45. § (1) bekezdés];

e) a megelőzési stratégia munkabiztonsági tartalmának kidolgozása [54. § (1) bekezdésének g) pontja];

f) közreműködés a kockázatértékelés elvégzésében [54. § (2) bekezdés], a munkavédelmi oktatásban (55. §);

g) az egyéni védőeszköz juttatása belső rendjének meghatározása (56. §);

h) a munkabalesetek kivizsgálása (64. §);

i)
a külön jogszabályban munkabiztonsági szaktevékenységnek minősített
feladatok ellátásában részvétel, továbbá a munkaegészségügyi feladatok
teljesítésében szükség szerinti közreműködés.

Vhr. 4. §
A 2. számú mellékletben meghatározott tevékenységet folytató és
veszélyességi osztályba sorolt munkáltató a mellékletben megállapított
munkavállalói létszámhoz és képesítési feltételekhez igazodóan köteles a
tevékenységhez elegendő létszámot és időt biztosítva, de legalább az
előírt időtartamokra munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel
rendelkező elegendő, de legalább az előírt létszámú szakembert
foglalkoztatni.

Mvt.58. § (1)
A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségén túl, a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározottak
szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően a 21. § (3)
bekezdésében – ide nem értve a munkaeszközöket –, a 23. § (2)
bekezdésében, a 40. § (1) bekezdésében, a 42. §-ban, a 44. § (1)
bekezdésében, a 46. §-ban, a 49. § (1) bekezdésében, 54. § (1) bekezdés b), d)–g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (7) bekezdésének b)
pontjában, és az 56. §-ban előírt feladatainak ellátásához a
rendeletben megjelölt szakképesítéssel rendelkező személyeket (a
továbbiakban: foglalkozás-egészségügyi szolgálat) köteles biztosítani.

(2) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkáltató
felelősségének érintetlenül hagyásával közreműködik az egészséges
munkakörnyezet kialakításában, az egészségkárosodások megelőzésében.

(3)
A munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállalói és azok
munkavédelmi képviselői a munkakörülményeikkel kapcsolatban, így
különösen a 61. §-ban biztosított jogaik gyakorlása során a szükséges
felvilágosítást a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól megkaphassák.

(4)
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat munkavédelmi feladatokra kiterjedő
szakmai irányítását a munkavédelmi hatóság látja el, ebben a körben a
munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál foglalkoztatottaknak
utasítást nem adhat. A szakmai irányítás magában foglalja a helyes
gyakorlat módjának meghatározását és annak érvényre juttatását.

(5)
A foglalkozás-egészségügyi szolgálat – külön jogszabályban
meghatározottak szerint – ellátja a munkaegészségügyi szaktevékenységnek
minősített feladatokat.

Mvt.59. § (1)
A munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalókat és a munkavédelmi
képviselőt (bizottságot) arról, hogy az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos őt terhelő feladatait ki látja
el.

(2)
A munkáltató köteles tájékoztatni a 8. §-ban, illetőleg az 57–58.
§-okban meghatározott személyt, továbbá a munkavédelmi képviselőt
(bizottságot), annak hiányában a munkavállalókat a kockázatértékelés
[54. § (2) bekezdés] és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a
munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és
bejelentéséről, a 81. § szerint a munkavédelmi hatóságtól kapott
munkavédelmi információkról, különösen a munkáltatónál végzett
ellenőrzések megállapításairól.

Mvt.60. § (1)
A munkavállaló csak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, a
munkavédelemre vonatkozó szabályok, utasítások megtartásával, a
munkavédelmi oktatásnak megfelelően végezhet munkát. A munkavállaló
köteles munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, hogy ez
saját vagy más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. Így
különösen köteles

a) a rendelkezésére bocsátott munkaeszköz
biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződni, azt
rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni,
a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni;

b) az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni;

c) a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni;

d) munkaterületén a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani;

e) a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni;

f) a részére előírt orvosi — meghatározott körben pályaalkalmassági — vizsgálaton részt venni;

g) a
veszélyt jelentő rendellenességről, üzemzavarról a munkáltatót azonnal
tájékoztatni, a rendellenességet, üzemzavart tőle elvárhatóan
megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől;

h) a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni.

(2) A munkavállaló önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket.

(3)
A munkavállaló köteles együttműködni a munkáltatóval, illetve a 8.,
57–58. és a 70/A. §-ban meghatározott személyekkel az egészséges és
biztonságos munkakörnyezet megőrzése érdekében hozott hatósági
intézkedések teljesítése, illetőleg a munkáltató veszélyt megszüntető
intézkedéseinek végrehajtása során is.

Mvt.61. § A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától

a) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés feltételeit, a veszélyes tevékenységhez a munkavédelemre
vonatkozó szabályokban előírt védőintézkedések megvalósítását;

b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzéshez szükséges ismeretek rendelkezésére bocsátását, a
betanuláshoz való lehetőség biztosítását;

c) a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges
felszerelések, munka- és védőeszközök, az előírt védőital, valamint
tisztálkodószerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását.

Mvt.62. §
A munkavállalót nem érheti hátrány az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő
fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen
tett bejelentéséért. E védelem megilleti a munkabiztonsági, illetve
munkaegészségügyi szaktevékenységet, továbbá az 57–58. §-okban előírt
feladatokat ellátó munkavállalókat is.

Mvt.63. § (1) A munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést,
ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan
veszélyeztetné. Ha a munkáltató utasításának teljesítésével másokat
veszélyeztetne közvetlenül és súlyosan, a teljesítését meg kell
tagadnia.

(2)
Az (1) bekezdésben meghatározott veszélyeztetésnek minősül különösen a
szükséges biztonsági berendezések, az egyéni védőeszközök
működőképtelensége, illetve hiánya.

V. Fejezet

A MUNKABALESETEK ÉS A FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK BEJELENTÉSE, KIVIZSGÁLÁSA ÉS NYILVÁNTARTÁSA

Mvt.64. § (1) A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést —
ideértve a fokozott expozíciós eseteket — be kell jelenteni, ki kell
vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni.

(2)
Az (1) bekezdésben foglaltakat a munkabaleset esetén – eltérő
jogszabályi rendelkezés hiányában – a munkáltató, foglalkozási
megbetegedés esetén a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az
egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében
meghatározott szerv (személy) teljesíti.

(3)
A munkáltató a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések
bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása során a sérült
(megbetegedett) következő személyes adatait rögzíti: név (ideértve a
születési nevet is), anyja neve, társadalombiztosítási azonosító jele
(taj-száma), születési hely és időpont, nem, állampolgárság, lakóhely
(lakcím). A munkáltató esetében az adószámot kell feltüntetni,
amennyiben adószámmal nem rendelkezik, személyes adataként saját
adóazonosító jelét is rögzítenie kell.

(4)
A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet
haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét
munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A munkaképtelenséget nem
eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, és annak
eredményét nyilvántartásba kell venni.

(5) A munkáltató köteles a súlyos munkabalesetet a munkavédelmi hatóságnak [84. § (2) bekezdés] azonnal bejelenteni.

(6)
A bejelentéssel, kivizsgálással és nyilvántartással kapcsolatos
részletes előírásokat a munkabalesetek tekintetében e törvény és a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete, a foglalkozási
megbetegedések tekintetében a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben
kiadott rendelete határozza meg.

Vhr. 5. §
A munkáltató minden munkabalesetet, ideértve a bányászati
munkabalesetet is (a továbbiakban együttesen: munkabaleset), a
bekövetkezését követően köteles haladéktalanul nyilvántartásba (a
továbbiakban: munkabaleseti nyilvántartás) venni.

(2) A munkabaleseti nyilvántartás – az Mvt. 64. § (3) bekezdésében megjelölteken túlmenően – az alábbi adatokat tartalmazza:

a) a munkabaleset – minden évben 1-es sorszámmal kezdődő – számát;

b) a sérült munkakörét;

c) a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét, rövid tényállását;

d) a sérült ellátására tett intézkedést;

e) annak tényét, hogy a sérült folytatta-e a munkáját.

(3)
A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a
munkáltató nyilvántartását vezető szervezeténél (irodánál) összesítve,
és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél külön-külön
vezetni kell. A munkáltató azon szervezeti egységénél, ahol időszakosan
és rövid időtartamban történik a munkavégzés, így különösen a kizárólag
irattárolásra, műszeres vagy egyéb ellenőrzésre szolgáló egységnél,
telephelyen, nem kötelező munkabaleseti nyilvántartást vezetni.

Vhr. 6. § (1)
A munkáltatónak a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet – az arról
történő tudomásszerzését követően – haladéktalanul ki kell vizsgálnia. A
vizsgálat megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni – tanúk
meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel
stb. –, hogy az alkalmas legyen a munkabaleset okainak felderítésére és
vita esetén a tényállás tisztázására.

(2)
Az (1) bekezdésben leírt vizsgálat dokumentációját a munkabaleseti
nyilvántartásban szereplő sorszámmal kell ellátni. Ezt a sorszámot a
munkabaleseti jegyzőkönyvön is fel kell tüntetni.

Vhr. 7. §
(1) A súlyos munkabalesetet a munkáltatónak – telefonon, telefaxon,
e-mailben vagy személyesen – haladéktalanul be kell jelentenie a
rendelkezésre álló adatok közlésével a munkabaleset helyszíne szerint
illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkavédelmi
felügyelőségének (a továbbiakban: munkavédelmi felügyelőség), amely a
bejelentést azonnal továbbítja az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi
Főfelügyelőségnek.

(2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók munkavállalókat
egyidejűleg foglalkoztatnak és a sérült munkáltatója a munkabaleset
bekövetkezésekor nem azonosítható, a súlyos munkabaleset bejelentési
kötelezettsége tekintetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell,
hogy a sérült munkavállaló munkáltatója az, aki a tevékenységet a
munkahelyen ténylegesen irányítja. Amennyiben a munkáltató személye így
sem állapítható meg, akkor a munkáltatónak azt kell tekinteni, akinek a
területén a munkavégzés folyik.

(3) Súlyos munkabaleset esetén a munkáltató a munkavédelmi
felügyelőség megérkezéséig köteles a baleseti helyszínt a mentést
követően balesetkori állapotában megőrizni. Ha a balesetkori állapot
megőrzése további súlyos veszélyhelyzetet idézne elő vagy jelentős
anyagi kárral járna, akkor a baleseti helyszínről fényképet,
videofelvételt vagy egyéb, a munkabaleset kivizsgálását elősegítő
dokumentumot kell készíteni.

Vhr. 8. § (1)
A kivizsgálás során nyert adatokat, tényeket a 4/a. számú melléklet
szerinti „munkabaleseti jegyzőkönyv”-ben, a munkabalesetből eredő
munkaképtelenségnek a beküldési határidőt követően megállapított
időtartamát a 4/b. számú melléklet szerinti „módosító munkabaleseti
jegyzőkönyv”-ben (a továbbiakban együtt: jegyzőkönyv) kell rögzíteni. Ha
a sérült állapota vagy a baleset jellege miatt a vizsgálatot az
adatszolgáltatás időpontjáig nem lehet befejezni, akkor azt a
jegyzőkönyvben meg kell indokolni.

(2) A jegyzőkönyvet minden sérültről külön-külön, az 5. számú mellékletben foglaltak alapján kell kiállítani.

Vhr. 9. §
(1) A munkáltató köteles a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a
tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a jegyzőkönyvet

a) a sérültnek, halála esetén hozzátartozójának;

b) a halált, illetve a három napot meghaladó
munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a munkabaleset helyszíne
szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségnek, illetve a Magyar
Bányászati és Földtani Hivatal (a továbbiakban: MBFH) munkabaleset
helyszíne szerint illetékes területi szervének;

c) külföldi kiküldetés, külszolgálat, munkaerő-kölcsönzés esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának a b)
pont szerinti munkabalesetéről a munkáltató székhelye szerint illetékes
munkavédelmi felügyelőségnek, illetve az MBFH munkáltató székhelye
szerint illetékes területi szervének;

d)
az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, a társadalombiztosítási
kifizetőhelynek, ennek hiányában az illetékes egészségbiztosítási
szakigazgatási szervnek,

e) munkaerő-kölcsönzés, kirendelés esetén a kölcsönbeadó, kirendelő munkáltatónak.

(2) Súlyos munkabaleset esetén az (1) bekezdés szerinti határidő indokolt esetben 30 nappal meghosszabbítható.

(3) A súlyos munkabalesetről készített jegyzőkönyvnek a munkavédelmi
felügyelőséghez történő megküldésekor másolatban mellékelni kell a
munkáltatói balesetvizsgálat teljes dokumentációját így különösen:

a) a meghallgatási jegyzőkönyveket,

b) a szakmai képzettséget igazoló dokumentumot,

c) a kezelési jogosultságot igazoló dokumentumot,

d) az egészségügyi alkalmasságot igazoló dokumentumot,

e) az üzembe helyezést dokumentáló iratot,

f) időszakos biztonsági felülvizsgálatot dokumentáló iratot,

g) a kockázatértékelést dokumentáló iratot,

h) fényképfelvételeket, videófelvételeket,

i) a belső szabályzatok vonatkozó részeit.

Vhr. 10. § (1) Az a munkáltató köteles a munkabaleset kivizsgálására,
bejelentésére és nyilvántartására vonatkozó előírásokat teljesíteni,
amely (aki) a sérültet szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatja.

(2) Ha a munkabaleset tanulót, hallgatót a szakképesítése
megszerzéséhez szükséges gyakorlati képzés során nem a nevelési,
oktatási intézményben éri, munkáltatón az őt foglalkoztatót kell érteni.
Ettől az intézmény és a foglalkoztató szerződésben eltérhet. A
foglalkoztató munkáltató minden munkabaleset esetén köteles erről a
nevelési, oktatási intézményt értesíteni, és annak a kivizsgálásban való
részvételét lehetővé tenni.

(3)
Az (1) bekezdésben meghatározott kötelességek teljesítésért belföldön
más munkáltatóhoz történő kirendelés (kiküldetés), munkaerő-kölcsönzés,
illetve a nem magyarországi székhelyű munkáltató által foglalkoztatott
munkavállalót magyarországi székhelyű munkáltatónál ért munkabaleset
esetén – a kirendelő (kiküldő) munkáltató, a kölcsönbeadó, illetve a
foglalkoztató munkáltató értesítése mellett – a sérült munkáját
közvetlenül irányító munkáltató a felelős.

Mvt.65. § (1) A munkabalesetek
és a foglalkozási megbetegedések kivizsgálása során fel kell tárni a
kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat, és ennek
alapján intézkedéseket kell tenni a munkabaleset és a foglalkozási
megbetegedések megelőzésére.

(2) Munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül a súlyos
munkabaleset, valamint az olyan — munkaeszköz, illetve technológia által
okozott — munkabaleset kivizsgálása, amely kettőnél több személy
egyszerre (egy időben), azonos helyen történő sérülését vagy más
egészségkárosodását okozta.

Mvt.66. § (1) A sérült, illetőleg a balesetet észlelő személy
köteles a balesetet a munkát közvetlenül irányító személynek
haladéktalanul jelenteni.

(2) A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott
balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem
tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről (68.
§) a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítnie kell.

(3) A munkáltatónak lehetővé kell tennie a munkavédelmi képviselő részvételét a munkabaleset kivizsgálásában.

Mvt.67. § A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a
munkáltató a törvényben foglaltak alapján nem köteles a munkabalesetet
bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni.

Mvt.68. § (1)
Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével,
kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását, továbbá ha az
érintett munkavállaló a foglalkozási megbetegedés és fokozott
expozíciós eset bejelentésének elmulasztását sérelmezi, a területileg
illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.

(2)
Ha a sérült meghalt vagy egészségi állapota miatt jogainak
érvényesítésére nem képes, az (1) bekezdésben meghatározott eljárásban a
sérült hozzátartozója ügyfélnek minősül. A kérelemben a hozzátartozói
minőséget valószínűsíteni kell.

Mvt.69. §
Ha a magyarországi székhelyű munkáltató magyar állampolgárságú
munkavállalóját külföldi kiküldetés (külszolgálat) során éri
munkabaleset, a munkáltató köteles a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter rendeletében meghatározott rendben a bejelentési és
nyilvántartási kötelezettséget teljesíteni.

VI. Fejezet

A MUNKAVÉDELMI ÉRDEKKÉPVISELET, ÉRDEKEGYEZTETÉS

A munkavállalókkal folytatott tanácskozás

Mvt.70. §
(1) A munkáltató az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekében
köteles a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel
tanácskozni, valamint biztosítani részükre a lehetőséget, hogy részt
vehessenek az egészségre és biztonságra vonatkozó munkáltatói intézkedés
kellő időben történő előzetes megvitatásában.

(2) A munkavállalók közvetlenül vagy munkavédelmi képviselőik
útján – az (1) bekezdésben meghatározottak mellett – különösen a
következő munkáltatói kötelezettségek tekintetében jogosultak
tanácskozást folytatni:

a) a munkavédelmi feladatok elvégzésében érintett személyek
kijelölése, foglalkoztatása, tevékenysége (8. §, 54/A. §, 57–58. §-ok);

b) a munkavédelmi tartalmú információk biztosítása [különösen a 40. § (2) bekezdésében, a 42. § a) pontjában, a 45. § (2) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdése i) pontjában, az 54. § (7) bekezdése a) pontjában, az 58. § (3) bekezdésében, az 59. § (2) bekezdésében, a 81. § (3) bekezdésében foglaltak alapján];

c) a munkavédelmi oktatás (55. §) megtervezése és megszervezése.

(3) A tanácskozás során biztosítani kell a kiegyensúlyozott
részvételt, a munkavállalók, illetve munkavédelmi képviselőik
javaslattételi jogát.

(4) A kiegyensúlyozott részvétel érdekében a munkáltató köteles a
munkavédelmi kérdésben intézkedési jogkörrel bíró személlyel
képviseltetni magát a tanácskozáson.

A munkavédelmi képviselő, a munkahelyi munkavédelmi bizottság, a paritásos munkavédelmi testület

Mvt.70/A. § (1)
A munkavállalók az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak
maguk közül – a következők szerint – képviselőt vagy képviselőket (a
továbbiakban: munkavédelmi képviselő) választani:

a)
munkavédelmi képviselő választást kell tartani minden olyan
munkáltatónál, ahol a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó
munkavállalók létszáma legalább ötven fő. A választás megtartásának
lebonyolítása, a feltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége;

b)
amennyiben az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató
munkáltatónál a munkavédelmi képviselő választást a munkáltatónál működő
szakszervezet, üzemi tanács vagy ezek hiányában a munkavállalók
többsége kezdeményezi, a választás megtartásával kapcsolatos, a) pontban meghatározott kötelezettség a munkáltatót terheli;

c)
az ötven főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál –
amennyiben nem kerül sor munkavédelmi képviselő választásra – a
munkáltatónak a 70. §-ban meghatározottak szerint kell a
munkavállalókkal tanácskoznia;

d)
a munkáltató önálló telephelyén, részlegénél akkor lehet munkavédelmi
képviselőt választani, ha az 54–56. §-okban meghatározott munkáltatói
munkavédelmi jogosítványok az önálló telephely, részleg vezetőjét
részben vagy egészben megilletik.

(2)
Munkavédelmi képviselővé az a cselekvőképes munkavállaló választható,
aki legalább 6 hónapja a munkáltatóval szervezett munkavégzésre irányuló
jogviszonyban áll. Az újonnan alakult munkáltatónál a munkavédelmi
képviselő ilyen jogviszonya időtartamát feltételként nem kell figyelembe
venni.

(3)
A munkavédelmi képviselőt egyenlő, titkos és közvetlen szavazással öt
évre választják. A megválasztott munkavédelmi képviselők személyéről a
munkavállalókat tájékoztatni kell. A munkavédelmi képviselők
megválasztásának, megbízatása megszűnésének, visszahívásának rendjére,
működési területére a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.
törvénynek (a továbbiakban: Mt.) az üzemi tanács tagjaira, illetve az
üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni,
ideértve a központi munkavédelmi bizottság megalakításának lehetőségét
is.

(4) Amennyiben a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, úgy munkahelyi
munkavédelmi bizottságot (a továbbiakban: bizottság) hozhatnak létre.
Bizottság létrehozása esetén a munkavédelmi képviselőt megillető jogokat
— ha azok a munkavállalók összességét érintik — a bizottság gyakorolja.

(5)
A bizottság tárgyalásán — a bizottság kezdeményezésére — a munkáltató
vagy hatáskörrel rendelkező megbízottja köteles részt venni.

Mvt.70/B. § (1)
Annál a munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak száma legalább ötven
fő, és munkavédelmi képviselők működnek, a munkáltató összmunkáltatói
szinten paritásos munkavédelmi testületet (a továbbiakban: testület) hoz
létre, amelyben egyenlő számban vesznek részt a munkavállalók és a
munkáltató képviselői.

(2) A testületnek a munkavállalói és munkáltatói oldalán azonos
számú rendes, valamint póttagjai vannak. A póttag meghatalmazás alapján
helyettesíti a rendes tagot, illetve a rendes tag megbízatásának
valamilyen ok miatti megszűnése esetén helyére lép.

(3) A testületbe a munkavállalók képviselőit (rendes és póttagot) a 70/A. § (1) bekezdése a)
pontja szerint megválasztott munkavédelmi képviselők maguk közül titkos
szavazás útján jelölik. A munkáltató kezdeményezi a testület
létrehozását, biztosítja a szavazás lebonyolításának feltételeit.

(4) A munkáltató köteles a testületbe döntésre jogosult vezető
állású munkavállalót (Mt. 188. §), továbbá munkáltatói munkavédelmi
feladatokat részben vagy egészben ellátó személyt (intézkedésre jogosult
munkairányítót, illetve a munkáltatóval szervezett munkavégzésre
irányuló jogviszonyban lévő munkavédelmi szakembert) kijelölni. A
munkáltató számára rendszeres munkavédelmi szolgáltatást nyújtó
szakemberek meghívottként vesznek részt a testület munkájában.

(5) A testület rendes és póttagjainak megbízatása öt évre szól.

(6) A testület elnöki tisztét a munkavállalók, illetve a
munkáltatók képviselői felváltva gyakorolják. A testület rendes és
póttagjainak számában, a tagok megbízatásának megszűnése, valamint a
visszahívás feltételeiben, elnöklési és működési rendjében,
ügyrendjében, egyéb, a testület tevékenységével összefüggő eljárási
kérdésekben a munkavállalók képviselői és a munkáltató állapodnak meg. A
testület működésének feltételeit a munkáltató biztosítja.

(7) A testület az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége keretében:

a) rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal értékeli
a munkahelyi munkavédelmi helyzet és tevékenység alakulását, és az
ezzel összefüggő lehetséges intézkedéseket;

b) megvitatja a munkahelyi munkavédelmi programot, figyelemmel kíséri annak megvalósítását;

c) állást foglal a munkavédelmet érintő belső szabályok tervezetéről.

(8) A testület működése nem érinti a munkavédelmi képviselő, a
munkahelyi munkavédelmi bizottság jogállását, valamint a munkáltatónak a
munkavédelmi követelmények megvalósításáért e törvényben meghatározott
felelősségét.

Mvt.71. §
A munkavállalónak, a munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) és a
munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
érdekében együtt kell működniük, jogaikat és kötelezettségeiket
rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolniuk, illetve teljesíteniük,
így különösen a szükséges információt (tájékoztatást) a kellő időben
egymás részére megadniuk.

Mvt.72. § (1)
A munkavédelmi képviselő – a 70. §-ban leírtakat is figyelembe véve –
jogosult meggyőződni a munkahelyeken az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről, így különösen

– a munkahelyek, a munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotáról;

–
az egészség megóvására, illetőleg a munkabalesetek és foglalkozási
megbetegedések megelőzésére tett intézkedések végrehajtásáról;

– a munkavállalóknak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre történő felkészítéséről és felkészültségéről.

(2) A munkavédelmi képviselő az (1) bekezdésben meghatározott jogának gyakorlása keretében

a) működési területén a munkahelyekre munkaidőben beléphet, tájékozódhat az ott dolgozó munkavállalóktól;

b) részt
vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással
lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára, ideértve a
szakemberek előírt foglalkoztatására (8. §, 57–58. §-ok), a munkavédelmi
oktatás (55. §) megtervezésére és megszervezésére, az új munkahelyek
létesítésére vonatkozó döntéseket is;

c) tájékoztatást kérhet a munkáltatótól minden kérdésben, amely érinti az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést;

d) véleményt nyilváníthat, kezdeményezheti a munkáltatónál a szükséges intézkedés megtételét;

e) részt vehet a munkabalesetek kivizsgálásában, az arra
jogosult kezdeményezésére közreműködhet a foglalkozási megbetegedés
körülményeinek feltárásában;

f) indokolt esetben a hatáskörrel rendelkező munkavédelmi hatósághoz fordulhat.

g) a hatósági ellenőrzés során az ellenőrzést végző személlyel közölheti észrevételeit.

(3)
A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogosult az egészséget nem
veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő kérdésekben a
munkáltatóval történő előzetes megállapodás alapján szakértőt igénybe
venni, továbbá ilyen kérdésekben megbeszélést folytatni a munkavédelmi
hatósággal.

(4) Amennyiben a munkáltató a 2. § (3) bekezdésében foglalt
kötelezettsége keretében munkavédelmi szabályzatban határozza meg a
követelmények megvalósításának módját, úgy e szabályzat kiadásához a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges.

Mvt.73. § (1) A munkavédelmi képviselőnek (bizottságnak) a 72. § (2) bekezdés c)–e) pontjaiban meghatározott kezdeményezésére a munkáltatónak intézkednie vagy 8 napon belül válaszolnia kell.

(2) Amennyiben a kezdeményezéssel a munkáltató nem ért egyet,
álláspontjának indokait — kivéve az azonnali intézkedést követelő
esetben — írásban köteles közölni.

Mvt.74. §
A munkavédelmi képviselő (bizottság) munkahelyi munkavédelmi program
elkészítésére tehet javaslatot a munkáltató részére. Amennyiben a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendeletében meghatározott
munkáltató ezzel nem ért egyet, a munkavédelmi képviselő (bizottság) a
Munka Törvénykönyvében szabályozott kollektív munkaügyi vitát
kezdeményezhet.

Vhr. 11. §
A munkahelyi munkavédelmi program elkészítésére vonatkozó javaslat
munkáltató részéről történő elutasítása esetén kollektív munkaügyi vita
kezdeményezhető a 2. számú mellékletben meghatározott I. veszélyességi
osztályba tartozó és 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató, valamint
a II. veszélyességi osztályba tartozó és 300 főnél több munkavállalót
foglalkoztató munkáltatóval szemben.

Mvt.75. §
(1) A munkáltatónak biztosítania kell a feltételeket annak érdekében,
hogy a munkavédelmi képviselő a jogait gyakorolhassa, így különösen

a) a feladatai elvégzéséhez szükséges, átlagkeresettel
fizetett munkaidő-kedvezményt, amely a munkavédelmi képviselő, a
testület tagja esetében a havi munkaideje legalább tíz százaléka;

b) a szükséges eszközöket, így különösen a működési, technikai, anyagi feltételeket, továbbá a vonatkozó szakmai előírásokat;

c) egy választási ciklusban, a képviselő megválasztását
követő egy éven belül legalább 16 órás képzésben, ezt követően évente
legalább 8 órás továbbképzésben való részvétel lehetőségét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak költségei a munkáltatót terhelik, illetve a c) pont szerinti képzés csak rendes munkaidőben történhet, szükség szerint külső helyszínen is megtartható.

Mvt.76. § (1) A munkavédelmi képviselőt (bizottságot) jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti.

(2) A munkavédelmi képviselő (bizottság) a működése során
tudomására jutott adatok, tények nyilvánosságra hozatala tekintetében az
üzemi tanács tagjára (üzemi megbízottra) megállapított munkajogi
szabályoknak megfelelően köteles eljárni.

(3) A munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott
szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni azzal, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerven a
bizottságot, annak hiányában a munkavédelmi képviselőt megválasztó
munkavállalókat kell érteni.

Mvt.77. § E törvény 70–76. §-ainak alkalmazásában nem munkavállaló a büntetés-végrehajtási jogviszonyban munkát végző személy.

Munkavédelmi Bizottság

Mvt.78. §
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel
kapcsolatos országos érdekegyeztetést a munkavállalók, a munkáltatók
érdekképviseleti szervezetei és a Kormány képviselőiből (a továbbiakban:
tárgyaló csoportok) álló, az , saját ügyrend szerint működő
Munkavédelmi Bizottság látja el.

Mvt.79. §
(1) A Munkavédelmi Bizottság az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzésre vonatkozó érdekegyeztető tevékenysége
keretében

a) előzetesen véleményezi a 11. §-ban megjelölt
jogszabályok és egyéb előírások, intézkedések tervezeteit, a
beszámolókat (jelentéseket) és az időszakos programokat azzal, hogy
egyhangú állásfoglalását vagy a tárgyaló csoportok eltérő véleményét az
előterjesztéseken fel kell tüntetni;

b) részt vesz a munkavédelem országos programjának, annak
végrehajtását szolgáló éves intézkedési és ütemterveknek a
kialakításában, értékelésében és felülvizsgálatában;

c) tárgyal és állást foglal, illetve ajánlást alakít ki a tárgyaló csoportok által előterjesztett, munkavédelmi kérdésekről;

d) ajánlásokat alakít ki a munkavédelemre vonatkozó szabályokban rögzítetteket meghaladó munkavédelmi követelményekről;

e) munkájáról a közvéleményt tájékoztatja;

f)
a 80. §-ban meghatározott keretben javaslatot tesz a munkavédelmi
hatóság által kiszabott pénzbírságok pályázat útján történő
felhasználására, továbbá saját adataival, megállapításaival szükség
szerint segíti a munkavédelmi információs rendszer működését.

(2) A Munkavédelmi Bizottság működésével kapcsolatos titkársági, adminisztratív teendőket a munkavédelmi hatóság látja el.

A pénzbírságok felhasználása

Mvt.80. § (1)
A 82. § (1) bekezdése alapján kiszabott pénzbírságot a munkavédelmi
hatóság kincstári előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell
befizetni. A számla javára ilyen címen fennálló tartozás adók módjára
behajtható köztartozásnak minősül.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bírságösszeg fele nyilvános
pályáztatás útján kizárólag az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzés céljainak támogatására, valamint fennmaradó
része a közcélú állami munkavédelmi információs rendszer [14. § (1)
bekezdés e) pontja] folyamatos működtetésére használható fel.

(3)
A (2) bekezdésben meghatározott pályázati és információs rendszer
részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter – a
bányászati ügyekért felelős miniszterrel egyetértésben – rendeletben
állapítja meg.

VII. Fejezet

A MUNKAVÉDELEM HATÓSÁGI FELÜGYELETE

Mvt.81. § (1) A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elősegítését, valamint ellenőrzését a munkavédelmi hatóság látja el.

(2) A munkavédelmi hatóság tájékoztatást ad a közbeszerzési
jogszabályban meghatározott ajánlattevő részére a munkavállalók
egészségére és biztonságára vonatkozó kötelezettségekről.

(3) A munkavédelmi hatóság tájékoztatással és tanácsadással segíti
a munkáltatókat és munkavállalókat, a munkavédelmi képviselőket,
továbbá az érdekképviseleteket, hogy azok a munkavédelemmel kapcsolatos
jogaikat gyakorolhassák, és kötelezettségeiket teljesíthessék.

(4) A munkavédelmi hatóság ellenőrzése kiterjed

a)
a munkáltatók és munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és
kötelezettségeinek teljesítésére, ideértve a foglalkozás-egészségügyi
szolgálatok munkavédelmi feladatainak megvalósítását is;

b) a munkahelyek létesítésére, a munkaeszközök
üzemeltetésére, az alkalmazott technológiákra és anyagokra, valamint az
egyéni védőeszközökre vonatkozó követelmények érvényesítésére;

c) a munkabalesetek, foglalkozási megbetegedések és
fokozott expozíciós esetek kivizsgálására, bejelentésére,
nyilvántartására, valamint megelőzésére tett intézkedésekre.

(5) A munkavédelmi hatóság jogosult az ellenőrzése során feltárt
hiányosságok megszüntetése érdekében e törvényben és külön jogszabályban
meghatározott intézkedés és felelősségre vonás alkalmazására.

Mvt.82. § (1)
A munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot alkalmaz az egészséget nem
veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó követelmények
teljesítését elmulasztó, és ezzel a munkavállaló életét, testi épségét
vagy egészségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben.

(2) A munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét súlyosan veszélyezteti különösen

a) a 21. §-ban meghatározott feltételek szerinti munkavédelmi üzembe helyezés elmulasztása;

b) a 23. § (1) bekezdésében meghatározott időszakos biztonsági felülvizsgálat elmulasztása;

c) a 23. § (2) bekezdésében meghatározott soron kívüli ellenőrzés elmulasztása;

d) az 54. § (2) bekezdésében meghatározott kockázatértékelés elmulasztása:

da) a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter rendelete
szerinti legmagasabb veszélyességi osztályba tartozó munkáltató
esetében, valamint

db) az egyes veszélyforrások hatásának kitett munkavállalók
védelméről szóló külön jogszabályokban előírt esetekben, amely
megvalósul különösen a kockázatértékelés keretében szükséges
expozícióbecslés/-mérés hiányában;

e) a szükséges biztonsági berendezések, egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve hiánya;

f) a munkavégzés 40. § (2) bekezdése szerinti összehangolási kötelezettségének elmulasztása;

g)
a veszélyes munkahelyen, veszélyes munkaeszközzel, vagy veszélyes
technológiai folyamatban végzett munka esetére – ideértve a külön
jogszabályban meghatározott veszélyforrásokkal járó munkaköröket,
sérülékeny csoportot – előírt munkaköri alkalmassági vizsgálatok,
biológiai monitorozás elmulasztása;

h) a külön jogszabályok szerint előírt foglalkoztatási tilalom megszegése;

i) a megengedett értéket meghaladó expozícióban történő foglalkoztatás; továbbá

j) a rákkeltő expozícióval járó tevékenység esetére a külön jogszabály által előírt mérések elmulasztása.

Vhr. 11/A. §

(3) A munkavédelmi bírság összege 50 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedhet.

(4)
A munkavédelmi hatóság a munkavédelmi bírságot telephelyenként szabja
ki, amennyiben az azonos időben lefolytatott eljárás során megállapítást
nyer, hogy az (1) bekezdésben leírt veszélyeztetést ugyanazon
jogszabályi rendelkezést megsértve a munkáltató több telephelyén
valósítja meg.

(5)
A munkavédelmi bírságot a súlyos veszélyeztetést feltáró felügyelő
javaslata alapján a munkavédelmi hatóság a veszélyeztetés mértéke
alapján, valamint a mulasztás személyi és tárgyi körülményeinek
mérlegelésével szabja ki.

Mvt.82/A. §
A Munka Törvénykönyve 106/A. §-ában meghatározott, a munkavédelemre
vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése céljából tartott
vizsgálatok tapasztalatairól a munkavédelmi hatóság beszámolót készít a
foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter számára. A tájékoztatásban
foglalt megállapításokra az e törvény 14. §-ának (1) bekezdése e) pontjában meghatározott jelentésnek ki kell terjednie.

Mvt. 82/B. §
A munkavédelmi hatósági eljárásban – a 83. § szerinti engedélyezés
kivételével – az ügyfél nem jogosult elektronikus úton kapcsolatot
tartani a hatósággal.

Mvt. 82/C. § (1) A munkavédelmi hatósági eljárások során az újrafelvételi eljárásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók.

(2)

(3) Felügyeleti eljárás keretében a hatósági eljárás során hozott
döntés nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha a
kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha a
teljesítési határidő ezt meghaladja, akkor a teljesítési határidő utolsó
napjától számított egy év eltelt.

(4)–(5)

Mvt.83. §
(1) Ha e törvény vagy a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály
meghatározott szakterületen munkabiztonsági szakértő igénybevételét írja
elő, vagy szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg, – az
igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői
tevékenység végzésére jogosult szakértő kivételével – szakértőként
kizárólag a munkavédelmi hatóság vagy – a Kormány rendeletében
meghatározott szakterületeken – a tervező- és szakértő mérnökök,
valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényben meghatározott
területi mérnöki kamara (a továbbiakban: kamara) engedélyével rendelkező
személy vehető igénybe, valamint a jogszabályban meghatározott
jogkövetkezmények csak az ilyen személy igénybevételéhez fűződnek.

(2)
Az (1) bekezdés szerinti szakértői tevékenység folytatását a
munkavédelmi hatóság, illetve a kamara annak engedélyezi, aki büntetlen
előéletű, nem áll a munkabiztonsági szakértői tevékenység folytatását
kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, valamint rendelkezik az e
törvény felhatalmazása alapján a Kormány rendeletében meghatározott
szakmai képesítéssel, és megfelel az ott meghatározott egyéb
feltételeknek.

(3) A munkavédelmi hatóság, illetve a kamara a szakértői
tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező személyekről
nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a szakértői tevékenység
végzésére jogosult személy természetes személyazonosító adatait. A
nyilvántartásból kizárólag a szakértői tevékenység végzésére való
jogosultság igazolása céljából szolgáltatható adat.

Vhr. 12–13. §

Vhr. 13/A. §

Mvt. 83/A. §
(1) A munkavédelmi hatóság nyilvántartást vezet annak érdekében, hogy a
kockázatok minimálisra csökkentésével elősegítse a munkavállalók
védelmét a rákkeltő anyagok okozta foglalkozási eredetű
egészségkárosodásokkal, illetve daganatos megbetegedésekkel szemben.

(2) A nyilvántartás azoknak a munkáltatóknak és munkavállalóknak
az adatait tartalmazza, amely munkáltatóknál szervezett munkavégzés
során a munkavállaló rákkeltőknek van kitéve. A nyilvántartás
tartalmazza

a) a munkáltató nevét, telephelyét, ágazati, szakágazati besorolását,

b) a munkavállaló születési évét, társadalombiztosítási
azonosító jelét, foglalkozását, az adott foglalkozással járó
expozícióban eltöltött munkaéveinek számát.

(3) A munkavédelmi hatóság a (2) bekezdésben meghatározott
adatokat kezelheti, illetve a munkáltatókat adatközlésre hívhatja fel.

(4) A munkavédelmi hatóság a (2) bekezdésben meghatározott
adatokat a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezés és az
általuk okozott egészségkárosodások megelőzésének céljából továbbítja a
jogszabály alapján foglalkozás-egészségügyi feladatokat ellátó és a
munkavédelmi hatóság tevékenységében közreműködő, kormányrendeletben
meghatározott szerv részére, amely szerv ezen adatokat a továbbítástól
számított ötven év elteltével törli.

(5) A munkavédelmi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a munkáltató bejelentésétől számított ötven év elteltével törli.

Mvt. 83/B. §
(1) A munkavédelmi hatóság a munkavédelmi szabályok munkáltatók általi
megtartásának más szerv előtti, külön jogszabály szerinti eljárásban
(pl. a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának
támogatása) történő igazolása céljából hatósági nyilvántartást vezet.

(2) A hatósági nyilvántartás tartalmazza azoknak a munkáltatóknak
az adatait, amelyekre vonatkozóan a munkavédelmi ellenőrzés során az
eljáró hatóság jogerős és végrehajtható határozata jogsértést állapított
meg és munkavédelmi bírságot szabott ki. A nyilvántartás tartalmazza

a) a munkáltató nevét, székhelyét, adószámát,
adószámmal nem rendelkező természetes személy munkáltató nevét,
lakcímét, adóazonosító jelét;

b) a jogsértést megállapító határozat keltét és számát;

c) a jogsértés megjelölését, valamint megállapítása jogerőre emelkedésének és végrehajthatóvá válásának időpontját;

d) a munkavédelmi bírság tényét és mértékét.

(3) A hatósági nyilvántartás adatait a munkavédelmi hatóság
informatikai rendszerében kezeli. A (2) bekezdésben meghatározott
adatoknak az informatikai adatbázisban történő rögzítése a munkavédelmi
hatóság által történik a jogsértést megállapító határozat
jogerősítésének napján, a közigazgatási határozat bírósági
felülvizsgálata esetén a bíróság határozatának jogerőre emelkedésének
napján.

(4) A munkavédelmi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a
bejegyzés alapjául szolgáló határozat meghozatalától számított két év
elteltével törli.

(5) A munkavédelmi hatóság az általa vezetett nyilvántartás adatai
alapján a munkavédelmi jogsértést elkövető munkáltatók nevét,
székhelyét, adószámát, a munkavédelmi bírsággal sújtott jogsértés
megnevezését és a bírság mértékét, valamint a jogsértést megállapító
határozat keltének és végrehajthatóvá válásának napját a honlapján
történő közzététel útján nyilvánosságra hozza.

(6)
A munkavédelmi hatóság (2) bekezdésben foglalt nyilvántartásba vételi
kötelezettségét és (5) bekezdésben foglalt közzétételi kötelezettségét
nem érinti, ha a munkáltató a jogerős közigazgatási határozatban vagy
jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozatban
foglalt kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon teljesíti.

Mvt. 83/C. §
(1) A munkavédelmi hatóság részéről eljáró orvos végzettségű felügyelő a
hatósági eljárás lefolytatásához szükséges okból és mértékben
megismerheti és kezelheti az érintett munkavállalók – az egészségügyi és
a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló
törvényben meghatározott – egészségügyi adatait, betekinthet a
munkavállaló irataiba, kérheti azok bemutatását, azokról másolatot
készíthet, továbbá a munkáltatót, illetve a munkavállalót adatközlésre
hívhatja fel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatokat a munkavédelmi hatóság
informatikai rendszerében kezeli, az adatokat a hatósági eljárás jogerős
befejezésétől számított két év elteltével törli.

Mvt.83/D. § A munkavédelmi hatósági eljárás határideje az eljárás megindításától számított két hónap:

a) a munkabalesetekkel, foglalkozási megbetegedésekkel és fokozott expozíciós esetekkel,

b) a balesetet munkabalesetnek minősítésével,

c) a munkáltató és a munkahelyen munkát végző személy
közötti munkavégzésre irányuló jogviszony szervezett munkavégzésnek
történő minősítésével

kapcsolatos eljárásokban.

Mvt.83/E. §
(1) A 83. § (1) bekezdése szerinti szakértői tevékenység engedélyezése
iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg a kérelmező hatósági
bizonyítvánnyal igazolja azt a tényt, hogy büntetlen előéletű, valamint
nem áll a munkabiztonsági szakértői tevékenység folytatását kizáró
foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, vagy kéri, hogy e tények
fennállására vonatkozó adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv a
munkavédelmi hatóság vagy a kamara részére – annak a munkabiztonsági
szakértői tevékenység engedélyezése iránti kérelem elbírálása céljából
benyújtott adatigénylése alapján – továbbítsa. Az adatigénylés során a
munkavédelmi hatóság és a kamara a (2) bekezdésben meghatározott
adatokat igényelheti a bűnügyi nyilvántartó szervtől.

(2) A munkavédelmi hatóság és a kamara a munkabiztonsági szakértői
tevékenység gyakorlásának időtartama alatt folytatott, a szakértői
tevékenység gyakorlásával összefüggő hatósági ellenőrzés keretében
ellenőrzi azt is, hogy a szakértő büntetlen előéletű, és nem áll a
munkabiztonsági szakértői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól
eltiltás hatálya alatt. A hatósági ellenőrzés céljából a munkavédelmi
hatóság és a kamara adatot igényelhet a bűnügyi nyilvántartási
rendszerből. Az adatigénylés kizárólag azon adatra irányulhat, hogy a
szakértő büntetlen előéletű-e, valamint a munkabiztonsági szakértői
tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt
áll-e.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján megismert személyes adatokat a munkavédelmi hatóság és a kamara

a) munkabiztonsági szakértői tevékenység engedélyezése iránti eljárás jogerős befejezéséig,

b) a munkabiztonsági szakértő nyilvántartásba vétele esetén
a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy a nyilvántartásból való
törlésre irányuló eljárásban az eljárás jogerős befejezéséig

kezeli.

Mvt.84. § (1) A munkavédelmi hatóság felügyelője jogosult

a)
a munkahelyek tekintetében a munkáltatót határozatban kötelezni, hogy
írásban nyújtson tájékoztatást a megjelölt munkavédelmi követelmények
teljesítéséről;

b)
valamennyi munkahelyen – külön engedély nélkül, ellenőrzési
jogosultságát az erre jogosító igazolványával (amely a sorszámot, az
eljáró felügyelő nevét és a munkavédelmi hatóság megnevezését
tartalmazza) igazolva – ellenőrzést tartani;

c)
a munkabaleseteket, kivéve a közúti közlekedéssel kapcsolatosakat – a
munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve – kivizsgálni;

d) a munkáltatót felhívni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítésére;

e) a munkáltatót a feltárt hiányosságok meghatározott határidőn belül történő megszüntetésére kötelezni;

f) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzésre vonatkozó előírások súlyos megszegésével foglalkoztatott
munkavállalót a kifogásolt munkavégzéstől eltiltani;

g)
a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély
esetén, vagy határértéket meghaladó expozícióban, vagy rákkeltő,
mutagén, teratogén hatású veszély előfordulásakor – annak elhárításáig
–, továbbá a nem megfelelő védelmet nyújtó védőeszköz használatakor a
veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész működésének,
munkaeszköz, egyéni védőeszköz, veszélyes anyag/készítmény használatának
felfüggesztését elrendelni;

h) elrendelni a 23. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzést;

i) a balesetet munkabalesetnek minősíteni, továbbá a
munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását elrendelni, ha a
bejelentést vagy a kivizsgálást elmulasztották vagy nem a jogszabályban
foglaltaknak megfelelően végezték, illetőleg ha a munkáltató a balesetet
jogszabályba ütköző módon nem tekinti munkabalesetnek;

j) a munkaeszköz és egyéni védőeszköz működését,
használatát felfüggeszteni, ha az nem rendelkezik a 18. § (3)–(4)
bekezdéseiben meghatározott okirattal;

k) a munkáltatót arra kötelezni, hogy az éjszakai
munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalói átlagos statisztikai
létszámát, munkarendjét, az éjszakai munkavégzés körülményeire
vonatkozó – a határozatban megjelölt egyéb – információkat, valamint a
közölt adatokban, tényekben bekövetkező változást időszakonként
bejelentse;

l) a szabálysértésre vonatkozó külön jogszabályok szerint eljárni;

m)
a munkahelyen tartózkodó személytől az ellenőrzéshez szükséges
felvilágosítást kérni, valamint az ilyen személyt személyi azonossága
igazolására felhívni;

n) az ellenőrzés lefolytatásának akadályozása esetén a rendőrség igénybevételére;

o) munkahigiénés vizsgálatok elvégeztetését elrendelni.

(2)
A felügyelő köteles a bejelentett súlyos munkabalesetet, valamint a
foglalkozási megbetegedést, a fokozott expozíciós esetet – a munkáltató
ez irányú felelősségét nem érintve – kivizsgálni.

(3)
A felügyelő – a munkavállaló egészségének és testi épségének megóvása,
továbbá munkabaleset megelőzése céljából – az (1) bekezdés f), g) és j) pontjaiban foglalt határozatának fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendelheti el.

(4)
A felügyelő a tényállás alapján jogosult a munkáltató és a munkahelyen
munkát végző személy közötti munkavégzésre irányuló – az ellenőrzés
megkezdésekor, illetőleg súlyos baleset bekövetkezése esetén a baleset
időpontjában fennálló – jogviszonyt szervezett munkavégzésnek
minősíteni. A minősítéshez a munkáltatóként eljárás alá vontnak
rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek
alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka nem tartozik a
szervezett munkavégzés (87. § 9. pont) körébe.

(5)
Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók munkavállalókat
egyidejűleg foglalkoztatnak, és a munkavédelmi ellenőrzés eredményeként
valamely munkáltató nem azonosítható, a (4) bekezdés vonatkozásában – az
ellenkező bizonyításáig – vélelmezni kell, hogy az érintett
munkavállalók munkáltatója az, aki a tevékenységet a munkahelyen
ténylegesen irányítja.

Mvt.85. §

Mvt.86. § (1) A munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki

a) a külön jogszabályban meghatározott sugáregészségügyi,
az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok, a nem
ionizáló sugárzással, valamint az elektromos és mágneses erőterekkel
kapcsolatos előírások ellenőrzésére,

b) a kémiai biztonsággal összefüggő feladatok
végrehajtására, kivéve a munkavállalók védelmét a kémiai anyagok munka
közbeni hatásából eredő munkaegészségügyi és munkabiztonsági kockázata
ellen biztosító feladatokra, előírások ellenőrzésére,

c) a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírások ellenőrzésére,

d) a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, kivéve a munkaegészségügyi feladatokat, továbbá

e) a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a
nemzetbiztonsági szolgálatokra, a katasztrófavédelem szerveire, az
önkéntes tűzoltóságra.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjában említett szervek tekintetében külön jogszabály rendelkezik a munkavédelmi hatósági tevékenység ellátásáról.

VII/A. Fejezet

A távmunkavégzés eltérő munkavédelmi szabályai

Mvt.86/A. § (1) A távmunkavégzésre e törvény szabályait a jelen fejezetben felsorolt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A 2. § (2) bekezdése harmadik mondatában, illetve az 54. § (7) bekezdése c)
pontjában foglaltakhoz képest a távmunkavégzés – a munkáltatóval kötött
megállapodás alapján – a munkavállaló által biztosított munkaeszközzel
is történhet. Az ilyen munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi
szempontú előzetes vizsgálatot követően engedélyezi. A vizsgálat
elvégzésére megfelelően irányadók a 21. § (3)–(4) bekezdéseiben
előírtak.

(3) Távmunkavégzés csak a munkáltató által munkavédelmi
szempontból előzetesen megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható. A
munkahelyen a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulása alapján
változtathatja meg a munkavédelmi szempontból lényeges
munkakörülményeket.

(4) Az Mt. alkalmazásában indokolt esetnek minősül a munkáltató vagy megbízottjának ellenőrzése, ha az az 54. § (7) bekezdése b) pontjában leírt feladatok végrehajtása érdekében történik.

(5) A (4) bekezdésben szereplő ellenőrzésen túlmenően a munkáltató
vagy megbízottja – így különösen a 8. §-ban, illetve 57–58. §-ban
megjelölt személy – a szükséges munkavédelmi feladatok elvégzése, a
munkavédelmi eljárások lefolytatása – így különösen az üzembe helyezés,
kockázatértékelés, felülvizsgálat, balesetvizsgálat – céljából léphet be
és tartózkodhat a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területén.

(6) A munkáltató a munkavállalót tájékoztatja a VI. fejezetben
meghatározott munkahelyi munkavédelmi tanácskozási és érdekképviseleti
lehetőségekről és gyakorlatról, továbbá az ezzel összefüggő feladatot
ellátó felelős személyekről, elérhetőségük adatairól. A munkavégzési
helyként szolgáló ingatlan területére a munkavédelmi képviselő a
munkavállaló beleegyezésével léphet be és tartózkodhat.

(7)
A 81. § (4) bekezdésében meghatározott hatósági ellenőrzést a
munkavédelmi hatóság kizárólag munkanapon, 8 és 20 óra között végezheti.
A munkavédelmi hatóság a munkáltatót és a munkavállalót az ellenőrzés
megkezdése előtt legalább 3 munkanappal erről tájékoztatja. A munkáltató
az ilyen céllal a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére
történő belépéshez szükséges hozzájárulást a munkavállalótól legkésőbb
az ellenőrzés megkezdéséig beszerzi.

VIII. Fejezet

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

Mvt.87. § E törvény alkalmazásában:

1. Áttelepítés:
munkavédelmi szempontból korábban üzembe helyezésre kötelezett
munkaeszköz olyan áthelyezése, amely üzembe helyezési, üzemeltetési
körülményei tekintetében lényeges változást okoz.

1/A. Baleset:
az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült
akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt
következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki)
egészségkárosodást, illetőleg halált okoz.

1/B. EK-megfelelőségi nyilatkozat:
a gyártó írásbeli nyilatkozata, hogy a védőeszköz a mintának és az
egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról
szóló külön jogszabály előírásainak megfelel.

1/C. EK-típustanúsítvány: megfelelőségértékelő szervezetek tevékenységéről szóló törvényben
meghatározott bejelentett szervezet által kiadott dokumentum annak
igazolására, hogy a védőeszköz a mintán elvégzett EK típusvizsgálat
alapján megfelel az egyéni védőeszközök követelményeiről és
megfelelőségének tanúsításáról szóló külön jogszabály előírásainak.

1/D. Foglalkozási megbetegedés:
a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan
heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő
vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely

a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a
munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai,
biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető
vissza, illetve

b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

1/E. Fokozott expozíció:
a munkavállaló szervezetében a munkavégzés során, a foglalkozás
gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben a külön jogszabályban
meghatározott biológiai határértékeket meghaladó koncentrációja vagy
mértéke, illetve zaj esetében 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés mindkét
fülön.

1/F. Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása.

1/G. Közúti közlekedés:
a vízi, illetőleg légi útvonalon, a vasúti vonalon, a közúton, valamint
bármely föld alatti, vagy föld feletti helyi és helyközi
menetrendszerinti járattal történő helyváltoztatás.

1/H. Pszichoszociális kockázat:
a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok,
munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága
stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott
válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset,
lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.

2. Létesítés: az a folyamat, melynek eredményeként új üzem,
munkahely jön létre, vagy meglévő felújítása, bővítése, átalakítása,
illetve gép telepítése történik, függetlenül attól, hogy létrejötte után
termelő vagy nem termelő célra használják.

2/A. Megelőzés:
a munkáltató által megtett vagy tervezett intézkedések a munkáltatói
tevékenység bármely fázisában, amelyeknek célja a munkával összefüggő
kockázatok megelőzése vagy csökkentése.

3. Munkabaleset: az a baleset, amely a munkavállalót a
szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak
helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának
mértékétől függetlenül.

A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a
munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó
közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett
üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató
által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.

Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező
balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról
(szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására
(szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját
vagy bérelt járművével történt.

Bányászati munkabaleset: az a munkabaleset, amely a bányászati tevékenység során bármely munkáltatónál következett be.

Súlyos az a munkabaleset (bányászati munkabaleset), amely

a)
a sérült halálát (halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek
bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült orvosi szakvélemény
szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette), magzata vagy
újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását;

b) valamely érzékszerv, érzékelőképesség, illetve a reprodukciós képesség elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását okozta;

c) orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást;

d) súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek);

e) beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetőleg elmezavart okozott.

4. Munkaeszköz: minden gép, készülék, szerszám vagy
berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak vagy azzal
összefüggésben használnak (kivéve: az egyéni védőeszköz).

5. Munkahely:
minden olyan szabad vagy zárt tér (ideértve a föld alatti létesítményt,
a járművet is), ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben
munkavállalók tartózkodnak. Munkahelynek kell tekinteni a mást nem
foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen végző egyéni vállalkozó
(akkor is, ha egyéni céget alapított) munkavégzési helyét e törvénynek a
9. § (2) bekezdésében meghatározott rendelkezései tekintetében.

5/A. Munkahigiénés vizsgálatok:
a munkakörnyezetben lévő kóroki (fizikai, kémiai, biológiai,
ergonómiai, pszichoszociális) tényezők feltárására, szintjének, továbbá a
végzett munkából és a munkakörnyezet hatásaiból adódó megterhelés
mennyiségi meghatározására alkalmas eljárások, valamint olyan
vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat tehető a munkából és a
munkakörnyezetből származó egészségkárosító kockázatok kezelésére
(csökkentésére).

5/B. Munkaképtelen:
az a munkavállaló, aki a balesettel vagy egészségkárosodással
összefüggő és gyógykezelést igénylő állapota miatt munkát nem tud
végezni, függetlenül attól, hogy erre az időtartamra táppénzben részesül
vagy sem.

6. Munkavállaló: a szervezett munkavégzés keretében munkát végző személy.

6/A. Munkavédelmi képviselő:
olyan, a munkavállalók által választott személy, aki a munkáltatóval
való együttműködés során képviseli az egészséget nem veszélyeztető és
biztonságos munkavégzéssel összefüggő munkavállalói jogokat és
érdekeket.

7. Munkavédelmi üzembe helyezés: az a munkavédelmi eljárás,
amelynek során az üzemeltető meggyőződik arról, hogy az adott
létesítmény, munkahely, technológia, munkaeszköz a munkavédelmi
követelményeket kielégíti, és üzemeltetését elrendeli.

8. Munkáltató:
a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.
Munkáltatónak kell tekinteni a munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett
munkavállalót kölcsönvevőként foglalkoztatót, a kirendelt munkavállalót
foglalkoztatót, a szakképzés keretében gyakorlati oktatást folytatót,
valamint a mást nem foglalkoztató, a munkáját kizárólag személyesen
végző egyéni vállalkozót (akkor is, ha egyéni céget alapított) a
munkavégzés hatókörében tartózkodók védelmére vonatkozó rendelkezések
[9. § (2) bekezdés] tekintetében. A társadalmi munka esetén munkáltató a
társadalmi munka szervezője. Magyar adószámmal nem rendelkező külföldi
munkáltató esetén munkáltató az a személy vagy szervezet, aki, illetve
amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő
felelősséget viseli, ennek hiányában az, akinek a területén a
munkavégzés folyik.

8/A. Sérülékeny csoport:
az a munkavállalói kategória, amelybe tartozó munkavállalókat testi,
lelki adottságaik, állapotuk következtében a munkavégzéssel összefüggő
kockázatok fokozottan fenyegetnek, illetve akik maguk is fokozott
kockázatot jelenthetnek munkavégzésük során (pl. fiatalkorúak, terhes,
nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, idősödők,
megváltozott munkaképességűek).

9. Szervezett munkavégzés: a
munkaviszonyban – ide nem értve a természetes személy munkáltató
háztartásában egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő
munkavégzést –, a közszolgálati, a közalkalmazotti jogviszonyban, a bíró
szolgálati viszonyában, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati
jogviszonyában, az ügyészségi szolgálati viszonyban, szövetkezeti tagság
esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a
tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése
során, továbbá a tanulószerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a
gyakorlati képzés során, a büntetés-végrehajtási jogviszonyban (előzetes
letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a
Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok, a katasztrófavédelem szerveinek tagjai által szolgálati
viszonyukban, az önkéntes jogviszonyban végzett munka, valamint a
munkáltató által szervezett (kezdeményezett, irányított vagy
jóváhagyott) társadalmi munka.

9/A. Telephely: A tevékenység (munkavégzés) gyakorlásának – a munkáltató székhelyétől különböző – helye, ideértve a munkáltató fióktelepét is.

10. Újraindítás: az olyan — munkavédelmi szempontból
korábban üzembe helyezett — munkaeszköz, technológia újbóli üzembe
helyezése, amelyet műszaki okból egybefüggően 30 napot meghaladóan nem
használtak, vagy amelyen teljes szétszereléssel együttjáró javítási
munkafolyamatot végeztek.

11. Veszélyes:
az a létesítmény, munkaeszköz, anyag/készítmény, munkafolyamat,
technológia (beleértve a fizikai, biológiai, kémiai kóroki tényezők
expozíciójával járó tevékenységeket is), amelynél a munkavállalók
egészsége, testi épsége, biztonsága megfelelő védelem hiányában károsító
hatásnak lehet kitéve.

12. Veszélyes anyag: minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy biológiai hatása révén veszélyforrást képviselhet, így különösen a

— robbanó,

— oxidáló,

— gyúlékony,

— sugárzó,

— mérgező,

— maró,

— ingerlő,

— szenzibilizáló,

— fertőző,

— rákkeltő,

— mutagén,

— teratogén,

— utódkárosító (beleértve a spontán vetélést, koraszülést és a magzat retardált fejlődését is),

— egyéb egészségkárosító

anyag.

13. Veszélyforrás: a munkavégzés során vagy azzal
összefüggésben jelentkező minden olyan tényező, amely a munkát végző
vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre veszélyt vagy
ártalmat jelenthet.

Veszélyforrás lehet különösen:

— a fizikai veszélyforrás, ezen belül a

= munkaeszközök, járművek, szállító-, anyagmozgató eszközök, ezek részei, illetve mozgásuk, termékek és anyagok mozgása,

= szerkezetek egyensúlyának megbomlása,

= csúszós felületek,

= éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok,

= tárgyak hőmérséklete,

= a munkahelynek a föld (padló) szintjéhez viszonyított elhelyezése,

= szintkülönbség,

= súlytalanság,

= a levegő nyomása, hőmérséklete, nedvességtartalma, ionizációja és áramlása,

= zaj, rezgés, infra- és ultrahang,

= világítás,

= elektromágneses sugárzás vagy tér,

= részecskesugárzás,

= elektromos áramköri vagy sztatikus feszültség,

= aeroszolok és porok a levegőben;

— a veszélyes anyag (lásd 12. pont);

— a biológiai veszélyforrás, ezen belül a

= mikroorganizmus és anyagcsereterméke,

= makroorganizmus (növény, állat);

— a fiziológiai, idegrendszeri és pszichés igénybevétel.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Mvt.88. § (1) E törvény 1994. január 1-jén lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) a munkavédelmi hatóságot vagy hatóságokat, illetőleg e
törvény 86. §-ának (2) bekezdésében említett Magyar Honvédség, a
rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a
katasztrófavédelem szervei tekintetében a munkavédelmi hatósági
feladatokat ellátó szerveket rendeletben jelölje ki;

b) rendeletet alkosson a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról;

c)
rendeletben állapítsa meg a munkavédelmi szakértői szakterületeket, a
munkavédelmi szakértői tevékenység folytatásának, a tevékenységre
jogosító engedély kiadásának a részletes szabályait, a szakértői
tevékenységre jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt
kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket, a
nyilvántartás személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát, továbbá a
nyilvántartás vezetésére vonatkozó eljárás részletes szabályait.

(3) Felhatalmazást kap a feladatkörében érintett miniszter, hogy

a) rendkívüli munkavégzési körülmények esetére, illetőleg a
Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági
szolgálatok, a katasztrófavédelem szervei tekintetében a munkavégzésre
irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett
munkatevékenységre vonatkozó eltérő munkavédelmi követelményeket,
eljárási szabályokat rendeletben határozza meg;

b) az egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozó
Szabályzatokat (11. §) a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel
egyetértésben, rendeletben adja ki.

(4) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy

a) rendeletben határozza meg

aa) az egyéni védőeszköz EK-megfelelőségi nyilatkozata,
EK-típustanúsítványa kiadásának, valamint az egyéni védőeszközök
minőségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minőségirányítási
rendszere ellenőrzésének;

ab) a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jelzések alkalmazásának;

ac) a munkáltatók veszélyességi osztályba sorolásának és a munkavédelmi szakember foglalkoztatásának;

ad) a munkabalesetek bejelentésének, kivizsgálásának és nyilvántartásának;

ae) a kollektív munkaügyi vita munkavédelmi képviselet által történő kezdeményezése feltételének;

af)

részletes szabályait;

b) az egészségügyért felelős miniszterrel és a tevékenység
szerinti miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg a
veszélyhelyzettel járó munkavégzéshez szükséges szakképzettség,
illetőleg gyakorlat részletes szabályait;

c) a bányászati ügyekért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg

ca) a munkavédelmi jellegű bírságok felhasználásának részletes szabályait;

cb) a munkavédelmi szabályokat a bányászatról szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységek tekintetében;

d) az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben határozza meg

da) a munkahelyi ergonómiai szempontok;

db) a munkavédelmi üzembe helyezés feltételeinek – ideértve
a veszélyes munkaeszközök, az újraindítás és áttelepítés meghatározását
–;

dc) a munkaeszközökre, továbbá a munkahelyekre vonatkozó munkavédelmi követelmények minimális szintjének;

dd)
az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó
minimális munkavédelmi követelmények, a munkavédelmi koordinátor
kijelölésének, feladatainak, képesítési követelményeinek;

de) az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés érdekében a
munkavállaló részére biztosítandó egyes munkakörülmények [24. és 25. §,
31–34. §], intézkedések;

df) a munkafolyamat, technológia, munkaeszköz, egyéni védelem, illetve anyag megválasztásának;

dg) az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeinek;

dh) a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeinek;

di) a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezés és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzésének;

dj) az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelmének;

dk) a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészsége védelmének;

dl) az egyes munkafolyamatok végzése engedélyezésének;

dm) az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók expozíciós idejének korlátozásának;

dn) a mentési terv készítésének és a mentéshez szükséges személyek kijelölésének;

do) a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatának és véleményezésének;

dp) az egyéni védőeszköz használata feltételeinek, ideértve a juttatás rendje belső szabályozásának;

dq) a foglalkozás-egészségügyi szolgálat működésének és feladatainak;

dr) a munkavállaló foglalkoztatásának az egészséget nem
veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feltételei és a
munkavállalók kötelezettségei;

ds) a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentésének, kivizsgálásának és nyilvántartásának;

dt) a tengeri halászhajók fedélzetén dolgozók munkavédelmi követelményei minimális szintjének;

du) a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeinek;

dv) a munkahelyi elsősegélynyújtás célját, tárgyi és
szervezési feltételeinek, a személyek kijelölésének, kiképzésének és
továbbképzésének, valamint az elsősegélynyújtás szakmai irányításának és
ellenőrzésének

e)
az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben
határozza meg a munkabiztonsági szakértői tevékenység folytatására
irányuló engedélyezési eljárásra vonatkozó igazgatási szolgáltatási
díjfizetési kötelezettségnek, az igazgatási szolgáltatási díj
mértékének, valamint megfizetésének

részletes szabályait.

(5)
Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy
az egészségügyért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben
állapítsa meg a munkahelyi kémiai biztonság részletes szabályait.

(6) Ez a törvény a következő közösségi jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) az Európai Közösségek Tanácsának 89/391/EGK irányelve a
munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását
ösztönző intézkedésekről,

b) az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK irányelve a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetéséről,

c) a Tanács 89/391/EGK irányelve a munkavállalók munkahelyi
biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések
bevezetéséről, továbbá a Tanács 89/654/EGK irányelve a munkahelyen
betartandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények legalacsonyabb
szintjéről,

d) az Európai Parlament és a Tanács 2007/30/EK irányelve a
gyakorlati végrehajtásra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és
ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv, annak egyedi
irányelvei, valamint a 83/477/EGK, a 91/383/EGK, a 92/29/EGK és a
94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról,

e) a
munkavállalók által a munkájuk során használt munkaeszközök biztonsági
és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről [második egyedi irányelv a
89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében] szóló
89/655/EGK tanácsi irányelv.

(7)–(8)

Mvt. 89. §
Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs
célú módosításáról szóló 2011. évi CV. törvény (a továbbiakban: Módtv.)
hatálybalépését
követően első alkalommal új munkavédelmi képviselőt a Módtv.
hatálybalépésekor működő munkavédelmi képviselőnek e törvénynek a Módtv.
hatálybalépését megelőző időpontban hatályos szabályai szerinti
megbízatásának lejártáig, de legkésőbb a Módtv. hatálybalépésétől
számított négy éven belül kell megválasztani.

Vhr. 14. § (1) E rendelet 1994. január 1-jén lép hatályba.

(2) Az e rendelet hatálybalépése előtt a 4/1985. (II. 21.) ME
rendelet alapján kiadott munkavédelmi szakértői engedélyek, továbbá a
7/1985. (VII. 20.) ME rendelet alapján kiadott minősítő bizonyítványok
az azokban foglalt időpontig és feltételekkel érvényesek.

(3)
Ez a rendelet a népegészségre és a munkahelyi egészségre és biztonságra
vonatkozó közösségi statisztikáról szóló Európai Parlament és Tanács
1338/2008/EK (2008. december 16.) rendeletének 2. cikk negyedik francia
bekezdésével valamint IV. melléklete d) pontjával kapcsolatban a végrehajtáshoz szükséges rendelkezéseket állapít meg.

1/a. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez

Az Mvt. 21. § (2) bekezdése alapján veszélyesnek minősülő munkaeszközök jegyzéke

1. A famegmunkálásra vagy a fához hasonló fizikai tulajdonsággal
rendelkező anyagok megmunkálására, húsfeldolgozásra vagy a húshoz
hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagok feldolgozására
szolgáló (egy- vagy többélű), következő típusú körfűrészek:

1.1. működés közben rögzített fűrészéllel/fűrészélekkel dolgozó
fűrészgép, amely rögzített gépággyal rendelkezik, és a munkadarabot kézi
előtolással vagy leszerelhető gépi előtolással mozgatja;

1.2. működés közben rögzített fűrészlappal dolgozó fűrészgép, kézzel működtetett váltakozó mozgású fűrészpaddal vagy kocsival;

1.3. működés közben rögzített fűrészlappal dolgozó fűrészgép, amely a
munkadarabot beépített mechanikus előtolással, kézi behelyezéssel
és/vagy kivétellel mozgatja;

1.4. mozgó élű fűrészgép, amely a munkadarabot mechanikus előtolással, kézi behelyezéssel és/vagy kivétellel mozgatja.

2. Faipari gyalugép kézi előtolással.

3. Faipari vastagsági gyalugép egyoldali megmunkálásra, amely
beépített mechanikus előtolással rendelkezik, a munkadarab kézi
behelyezésével és/vagy kivételével.

4. A következő típusú szalagfűrészek kézi behelyezéssel és/vagy
kivétellel, famegmunkálásra és a fához hasonló fizikai tulajdonságokkal
rendelkező anyagok megmunkálására, vagy húsfeldolgozásra és a húshoz
hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagok feldolgozására:

4.1. működés közben rögzített éllel/élekkel dolgozó fűrészgép, rögzített vagy váltakozó mozgású fűrészpaddal vagy gépággyal;

4.2. váltakozó mozgású kocsira szerelt éllel rendelkező fűrészgép.

5. Az 1–4. és a 7. pont szerinti gépek kombinált kivitelben
famegmunkálásra és a fához hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező
anyag megmunkálására.

6. Faipari csapmarógép több szerszámtartóval, kézi előtolással.

7. Függőleges marógép kézi előtolással famegmunkálásra és a fához
hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagok megmunkálására.

8. Faipari kézi láncfűrészgép.

9. Kézzel adagolt és ürített, fémek hidegátalakítására való sajtó,
beleértve azt az élhajlítógépet is, amely mozgó elemeinek elmozdulása
meghaladhatja a 6 mm-t, és a sebessége meghaladhatja a 30 mm/s értéket.

10. Műanyag-feldolgozó fröccsöntőgép vagy formázóprés a munkadarab kézi behelyezésével és/vagy kivételével.

11. Gumiipari fröccsöntőgép vagy formázóprés a munkadarab kézi behelyezésével és/vagy kivételével.

12. A következő föld alatti munkára szolgáló gépek:

12.1. mozdony és fékezőkocsi,

12.2. hidraulikus energiával működtetett alátámasztó biztosító berendezés.

13. Kézi adagolású háztartási hulladékgyűjtő teherjármű, amely présmechanizmussal van felszerelve.

14. Járműemelők.

15. Személyek vagy személyek és terhek emelésére szolgáló
szerkezetek, amelyeknél fennáll a leesés veszélye több mint három méter
magasságból.

16. Hordozható patronos rögzítő- és egyéb összekapcsoló gép.

További munkaeszközök:

17. Daruk és futómacskák gépi meghajtással.

18. Gépi hajtású emelőtargoncák.

19. Villamos emelődobok.

20. Rakodógépek, jövesztő-rakodógépek.

21. Mezőgazdasági és erdészeti traktorok.

22. Járműürítés és -mozgatás különleges berendezései.

23. Személyszállításra használt folyamatos szállítóberendezések.

1/b. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez

Az Mvt. 21. §-ának (5) bekezdése alá tartozó egyes veszélyes munkaeszközök jegyzéke

1. Helyszíni összeszerelésű gépi meghajtású daruk

2. Járműürítés és -mozgatás helyszíni összeszerelésű különleges berendezései

3. Személyemelésre ideiglenesen felhasználható emelőberendezések

2. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez

Munkavédelmi (munkabiztonsági) szakképesítéssel rendelkező személy
foglalkoztatásának feltételei

1.    A
munkáltatók tevékenységük alapján a következő munkavédelmi szempontú
veszélyességi osztályba tartoznak az EU tagországok számára kötelezően
alkalmazandó a NACE Rev. 2. (magyar nyelvű megfelelője, a gazdasági
Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere: TEÁOR ’08)
alapján.

2.    A munkáltatókat a
veszélyességi osztályon belül az általuk foglalkoztatott munkavállalók –
beleértve a munkaerő-kölcsönzés keretében átengedett munkavállalókat is
– állományi létszáma alapján kell csoportosítani:

a)    1–9 munkavállaló között;

b)    10–49 munkavállaló között;

c)    50–500 munkavállaló között;

d)    501–1000 munkavállaló között;

e)    1000 munkavállaló felett.

3.    Az 1. és 2. pontban
leírt szempontok alapján besorolt munkáltató – a 4–5. pontokban
meghatározott eltérés figyelembevételével – legalább az alábbiakban
meghatározott létszámú és munkavédelmi szakképesítésű személyt köteles,
minimálisan az e pontban megállapított munkaidőtartamot kitöltő,
munkavédelmi tevékenységre foglalkoztatni:

I/a)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti két órára,

I/b)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi két órára,

I/c)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi négy órára,

I/d)    egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel,

I/e)    egy fő felsőfokú
munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel és minden megkezdett 600
munkavállaló után további egy-egy fő középfokú munkavédelmi
szakképesítésű teljes munkaidővel,

II/a)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti egy órára,

II/b)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi egy órára,

II/c)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi két órára,

II/d)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel,

II/e)    egy fő felsőfokú
munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel és minden megkezdett 800
munkavállaló után további egy-egy fő középfokú munkavédelmi
szakképesítésű teljes munkaidővel,

III/a)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű heti egy órára,

III/b)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi egy órára,

III/c)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi egy órára napi négy órára,

III/d)    egy fő középfokú munkavédelmi szakképesítésű napi egy órára napi négy órára,

III/e)    egy fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű teljes munkaidővel.

4.    A legfeljebb 9 fő
munkavállalót foglalkoztató munkáltató (mikrovállalkozás) esetén,
továbbá ha a munkáltató a tevékenysége alapján a II. vagy III.
veszélyességi osztályba tartozik, és 50 főnél kevesebb munkavállalót
foglalkoztat (kisvállalkozás), akkor külön szakember kijelölése
(foglalkoztatása) helyett kijelölt munkavállalójával vagy természetes
személy munkaadóként maga is elláthatja az egészséget nem veszélyeztető
és biztonságos munkavégzés munkáltatói feladatait, amennyiben a kijelölt
személy vagy ő maga rendelkezik az azok ellátásához a munkáltató
tényleges szakmai tevékenységére tekintettel szükséges ismeretekkel,
készséggel és jártassággal. Valamennyi esetben (kijelölés,
foglalkoztatás vagy a munkavédelmi feladatok személyes ellátása) a
munkáltató kötelessége továbbá, hogy a munkavédelemre vonatkozó
szabályokban előírt munkabiztonsági szaktevékenység elvégzésére
munkavédelmi (bányászati) szakképesítésű személyt vegyen igénybe. Ez a
személy lehet a kijelölt (foglalkoztatott) szakember vagy – a
szakképzettségi feltétel fennállása esetén – a természetes személy
munkáltató is.

5.    Az 1. és a 2. pont
szerinti besorolásról és ez alapján a 3. pont szerinti foglalkoztatásról
a munkáltató saját felelősséggel gondoskodik.

Amennyiben a munkáltató az
ágazati számjele szerinti tevékenység mellett más veszélyességi
osztályba sorolásra alapot adó tevékenységet is folytat:

–     ha ez utóbbi
tevékenység magasabb veszélyességi osztályba tartozik és az e körben
foglalkoztatottak száma az összlétszám 40%-át eléri, számjeléhez képest
eggyel magasabb;

–     ha ez utóbbi
tevékenység alacsonyabb veszélyességi osztályba tartozik és az e körben
foglalkoztatottak száma az összlétszám 60%-át eléri, számjeléhez képest
eggyel alacsonyabb veszélyességi osztályba kell a munkáltatót besorolni.

A 2. pontban megjelölt
létszámkategória szerinti besorolás alapja minden esetben a munkáltató
teljes állományi létszáma (akkor is, ha a létszám százalékos aránya
miatt magasabb vagy alacsonyabb veszélyességi osztályba kell sorolni a
fentiek szerint).

Tanulókat, hallgatókat abban
az arányban kell a munkavállalói létszámhoz számítani, amilyen arányt a
gyakorlati képzésük képvisel a teljes oktatási idő tartamához képest.

6.    A munkavédelmi
hatósági ellenőrzés során a munkáltatónak kell bizonyítani a besorolás
helyességét, az alapul vett adatok valódiságát továbbá a munkavédelmi
szakember előírt óraszámban történő foglalkoztatását.

7.    A munkáltató köteles
a besorolását veszélyességi osztály vagy létszám kategória
megváltozásakor módosítani és a besorolás megfelelősségét évenként
felülvizsgálni, valamint mindezt írásban dokumentálni.

3. számú melléklet az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelethez

A munkabaleset kivizsgálásának szempontjai

A munkabaleset vizsgálatakor az esemény térbeni és időbeni
környezetében fel kell tárni a veszélyes körülményeket és veszélyes
cselekedeteket, valamint azokat a tényezőket, melyeknek szerepük
lehetett a sérülést eredményező mozzanat vagy folyamat beindulásában.

A munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani. A
helyszíni szemle eredményét szükség szerint jegyzőkönyvben, rajzon,
fényképen, videofelvételen rögzíteni kell.

A munkabalesetről információval rendelkező személyeket — ha szükséges jegyzőkönyvileg — meg kell hallgatni. Ezek lehetnek:

— a sérült,

— a balesetet okozó személy,

— a szemtanúk,

— a sérült munkatársa,

— a sérült közvetlen vezetője.

A munkabaleset kivizsgálása során meg kell állapítani:

— a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok, eszközök, a munka
tárgya (anyaga) biztonságtechnikai állapotát, ennek keretében a
munkavédelmi minőségre, üzembe helyezésre, műszaki felülvizsgálatra,
technológiára, kezelésre, karbantartásra vonatkozó előírások meglétét,
megfelelőségét, érvényesülését, előre nem látható esemény (pl.
üzemzavar, műszaki hiba) fellépését;

— az egyéni és kollektív védőeszközök, a sérült öltözete,
védőberendezések, jelzőberendezések, védőburkolatok meglétét,
megfelelőségét, alkalmazásukra és használatukra vonatkozó előírások
érvényesülését;

— a környezeti tényezőket, ezek jelenlétét, mértékét, hatását (szükség esetén műszeres méréssel):

1. mechanikai tényezők,

2. kémiai tényezők (ezen belül: gázok, gőzök, por),

3. elektromos tényezők,

4. zaj és rezgés,

5. sugárzás (ezen belül: világítási tényezők),

6. meteorológiai tényezők,

7. klímatényezők,

8. hőmérséklet hatásai,

9. élőlény hatásai,

10. egyéb ártalmas és/vagy veszélyes hatások;

— a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, irányítás rendszerét, a
munkavégzés ütemét, a munkatér nagyságát, munkakörnyezetben az ergonómia
érvényesülését, utasítást, jelzést, figyelmeztetést adó táblák,
feliratok létét, minőségét, figyelemelterelő jelenségek, tevékenységek
jelenlétét, az üzemi rend és tisztaság, az anyagtárolás, szállítás,
közlekedés szabályainak érvényesülését, a munkáltatás egyéb
körülményeit;

— a balesetet szenvedett munkavállaló (balesetet okozó személy) és
társak baleset bekövetkezése előtti feladatát, szándékát és
cselekedeteit, a környezeti tényezők baleset előtti állapotát;

— az érintett termelőberendezésekre, munkaeszközökre,
munkafolyamatra, sérülti (okozói) és társi cselekedetre vonatkozó
előírások érvényesülését, az előírástól való eltérés mértékét;

— a balesetet kiváltó okot, okokat, az eddig felsorolt minden tényező
hatásának tételes vizsgálatával, a közrehatás valószínűsíthető
arányának megállapításával;

— hogyan lett volna elkerülhető a munkabaleset;

— az összes lehetséges javító intézkedést, és ezek függvényében azt, hogy mit kell tenni hasonló baleset megelőzése érdekében.

A munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel
kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a
baleset okainak megállapítására és a megállapított összefüggések,
körülmények tényszerű alátámasztására.

"A TELJES ANYAGOT A CSATOLMÁNY TARTALMAZZA!"