27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

27/1995. (VII. 25.) NM rendelet

a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 58.˙§-ának (1)
bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására a foglalkozás-egészségügyi szolgálat (a továbbiakban: szolgálat) jogosult.

(2) A szolgálat

a) foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálat,

b) foglalkozás-egészségügyi központ,

c) foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó szolgálat

formájában működhet.

(3) A szolgálat

a) foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgálatként a 4. § szerinti feladatokat látja el;

b) foglalkozás-egészségügyi központként az a) pontban foglaltakon túl munkahigiénés és

ba) pszichológiai, és/vagy

bb) ergonómiai, és/vagy

bc) toxikológiai, és/vagy

bd) munkabiztonsági

szolgáltatást nyújt;

c) foglalkozás-egészségügyi szakellátási szolgáltatást nyújtó
szolgálatként az 5. § szerinti feladatokat látja el. A
foglalkozás-egészségügyi szakellátás alapszolgáltatást is nyújthat, ha a
külön jogszabályban foglalt szakmai minimumfeltételeknek megfelel.

2. § (1) Foglalkozás-egészségügyi szolgálat működtetésére
jogosult minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem
rendelkező társaság, amennyiben az ehhez szükséges feltételeknek
megfelel.

(2) Foglalkozás-egészségügyi magángyakorlatot folytató orvos csak alapszolgáltatást nyújt.

3. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás keretében orvosi tevékenységet csak

a) foglalkozás-orvostan szakorvos, vagy

b) üzemorvostan szakorvosi szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathat.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül foglalkozás-egészségügyi
alapellátási tevékenységet végezhet – a szakképesítés megszerzéséhez
külön jogszabályban előírt ideig – a foglalkozás-orvostan vagy
üzemorvostan (a továbbiakban együtt: foglalkozás-orvostan)
szakorvosjelölt, aki foglalkozás-orvostan szakorvos felügyelete mellett a
heti törvényes munkaidő felét elérő munkaidőben dolgozik.

(3) A foglalkozás-orvostan szakorvos akkor láthatja el
foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét, ha legalább tízéves
foglalkozás-orvostan szakorvosi gyakorlattal rendelkezik.
Foglalkozás-orvostan szakorvos egyidejűleg legfeljebb három
foglalkozás-orvostan szakorvosjelölt felügyeletét láthatja el.

(4) A szolgálat a feladatainak ellátásához ápolót vesz igénybe.
Foglalkozás-egészségügyi ápolói feladatokat ápoló (a képzés OKJ száma:
54 723 01 0000 00 00), diplomás ápoló, üzemi
ápoló/foglalkozás-egészségügyi szakápoló láthat el.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott képesítési előírás alól mentesül
az az ápoló, aki általános ápolói, illetve általános asszisztensi
végzettséggel rendelkezik, teljes munkaidőben foglalkozás-egészségügyi
rendelésen dolgozik, és a munkavégzésre irányuló szerződésben
kötelezettséget vállal arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakápolói
szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított két éven belül,
illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától
számított hat éven belül megszerzi.

4. § (1) A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi

a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági
vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi
vizsgálatokat;

b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási
megbetegedések, fokozott expozíciós esetek bejelentését, kivizsgálását;

c) a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító
hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben – a helyi
körülmények figyelembevételével – meghatározott gyakorisággal, vagy
változás bekövetkezésekor soron kívül;

d) külön jogszabályban meghatározottak szerint az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást;

e) külön jogszabályban előírtak szerint a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatokat;

f) a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos, egészséget, biztonságot érintő kérdésekkel összefüggő felvilágosítást;

g) külön jogszabályban előírtak szerint a munkakörhöz kötött védőoltásokkal kapcsolatos feladatokat;

h) a krónikus megbetegedésben szenvedő munkavállalók megelőző gondozását;

i) külön jogszabályban meghatározottak szerint az
1. és 2. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi
alkalmassági vizsgálatát;

j)
a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi
vizsgálatáról és véleményezéséről szóló jogszabályban meghatározott
esetekben a foglalkoztathatóság szakvéleményezését.

(2) A szolgálat közreműködik

a) az Mvt. 58. §-ában felsorolt munkáltatói feladatok ellátásában, különösen

aa) a munkahelyi veszélyforrások feltárásában,

ab) munka-egészségügyi, -fiziológiai, -ergonómiai, -higiénés feladatok megoldásában,

ac) a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és
szervezési feltételeinek biztosításában, a sürgős orvosi ellátás
megszervezésében, az elsősegélynyújtók szakmai felkészítésében;

b) a foglalkozási rehabilitációban;

c) a munkáltató katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában.

(3)
A szolgálat az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe veheti a
mentőszolgálatot, a szolgálat orvosa járóbeteg-szakellátást nyújtó
szakrendelésekre, illetve háziorvosi ellátásra utalhatja a
társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező munkavállalót, speciális
kórházi ellátást igénylő foglalkozási megbetegedés vagy annak gyanúja
esetén pedig – sürgősséggel vagy előzetes helybiztosítás útján – az
Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet
fekvőbetegosztályára utalhatja a beteget.

(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a munkáltatónak
az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés
megvalósításáért az Mvt.-ben meghatározott felelősségét.

5. § (1) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás feladatai a székhelye szerinti megyében (fővárosban):

a) a munkaköri alkalmasság másodfokon történő elbírálására;

b) a kézilőfegyverek, lőszerek, gáz- és riasztófegyverek
megszerzésével és tartásával kapcsolatos egészségi alkalmasság
másodfokon történő elbírálása;

c) álláskeresők beiskolázás előtti és munkaközvetítés előkészítése keretében történő szakmai alkalmassági vizsgálata;

d) közhasznú munka előkészítése érdekében az álláskereső munkaköri alkalmassági vizsgálata;

e) szakellátás nyújtása foglalkozási megbetegedéssel vagy annak gyanújával beutaltak számára;

f) a szakképzést folytató intézmények tanulóinak és a
felsőoktatási intézmények hallgatóinak külön jogszabály szerinti szakmai
alkalmassági vizsgálata;

g)
a megváltozott munkaképességű álláskeresők, valamint munkaköri,
szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és
véleményezéséről szóló jogszabályban meghatározott esetekben az
egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalók
foglalkoztathatóságának szakvéleményezése;

h) az egyéni és társas egészségügyi vállalkozók egészségügyi
tevékenységre való alkalmasságának külön jogszabályban előírtak szerint
történő elbírálása.

(2) A foglalkozás-egészségügyi szakellátás, ha

a) közlekedési feltételek ezt indokolják, és

b) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetét erről megelőzőleg tájékoztatta, és

c) az érintett munkaügyi központ ezt kezdeményezi,

más megye munkaügyi központja munkaügyi kirendeltségéhez
tartozó településen lakó, az (1) bekezdés szerinti vizsgálatra küldött
álláskereső ellátására is köthet szerződést, nem a székhelye szerinti
megyében (fővárosban) lévő munkaügyi központtal.

5/A. §

6. §
A foglalkozás-egészségügyi központ felszerelése a
foglalkozás-egészségügyi alapellátás külön jogszabály szerinti tárgyi és
gép-műszer minimumfeltételeinek megfelelő felszerelésen túl

a) munkahigiénikus, toxikológus foglalkoztatása esetén a
műszerpark a munkakörnyezet műszeres vizsgálatához szükséges direkt
kijelzésű készülékekkel és/vagy direkt leolvasású eszközökkel,

b) munkapszichológus, ergonómiai, illetve egyéb
(fizioterapeuta, munkavédelmi) szakképesítéssel rendelkező szakember
foglalkoztatása esetén az e szakmákban szokásos módszertani
segédletekkel, műszerekkel, felszerelésekkel a tevékenység függvényében

egészítendő ki.

Értelmező rendelkezések

7. § E rendelet alkalmazásában

1. foglalkozás-egészségügyi szolgálat: olyan, elsősorban
preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata egyrészt a munkahelyi
megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki
tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai)
felkutatása, folyamatos ellenőrzése; másrészt javaslattétel ezek
egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a
munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki
egészségi állapotuknak megfelelően; negyedrészt a munkavállalók
egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban;

2. foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység;

3. foglalkozás-egészségügyi központ: a
foglalkozás-egészségügyi szolgálat multidisciplináris jellegét
megjelenítő szervezeti forma. A központ személyzetének összetételét az
ellátandó feladatok természete határozza meg. A foglalkozás-egészségügyi
alapszolgálat személyzete mellett elsősorban munkahigiénikus,
munkapszichológus, ergonómiai szakember (mérnök, pszichológus, e
területre specializálódott szakorvos) foglalkoztatása lehet indokolt;

4. egészségkárosító kockázat: valamely munkakörnyezetből, munkavégzésből származó egészségkárosodás bekövetkezésének valószínűsége;

5. foglalkozás-egészségi osztály: a tevékenységek egészségkárosító kockázatok alapján történő besorolása;

6. munkahigiéne: a munkakörnyezeti egészségi veszélyek
előrelátásának, felismerésének, értékelésének és kezelésének tudománya,
melynek célja a munkát végzők egészségének és jól-létének védelme,
általában a közösség megóvása;

7. munkahigiénés vizsgálatok: a munkakörnyezetben lévő kóroki
(fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) tényezők
feltárására, szintjének, továbbá a végzett munkából és a munkakörnyezet
hatásaiból adódó megterhelés mennyiségi meghatározására alkalmas
eljárások; továbbá olyan vizsgálatok, amelyek eredményeként javaslat
tehető a munkából és a munkakörnyezetből származó egészségkárosító
kockázatok kezelésére (csökkentésére);

8. szakképzést folytató intézmény: a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. §-ának hatálya alá tartozó intézmény.

8. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép
hatályba; ezzel egyidejűleg az egészségügyről szóló 1972. évi II.
törvény gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései
végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 12—16. §-a,
valamint az üzemi egészségügyi ellátásról szóló 22/1979. (Eü. K. 15.)
EüM utasítás a hatályát veszti.

1. számú melléklet a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelethez

2. számú melléklet a 27/1995. (VII. 25.) NM rendelethez